Nem célom a Vona Gábor és Köves Slomó közti ismeretes levélváltás értékelése. Annál inkább annak kommentálása, amit e levélváltás kapcsán a Mazsihisz két frontembere mondott.
Heisler András Mazsihisz-elnök és Kiss Henriett Mazsihisz-alelnök a mandiner.hu-n így fogalmaztak: „Sem a Tanácsköztársaság, sem a Rákosi-kor, sem 1956 nem volt a keresztény magyarok elleni népirtás. A Tanácsköztársaság alatti terror épp úgy nem kímélte a zsidóságot, ahogy a nem zsidó magyarokat, és ugyanez igaz a sztálinista terrorra is. 1956 zsidó hőseit pedig oldalakon át lehetne sorolni.”
Mindez vérlázító hazugság. Az ember egyszerűen tényleg nem tudja, ennyire ostobák-e ott a Síp utcában, vagy csak provokálni akarnak bennünket, magyarokat.
Rovatomban unos-untalan foglalkoztam magam is mindhárom népirtással. Amúgy pedig további könyvtárnyi irodalom bizonyítja egyértelműen, hogy mindhárom korfordulón kiket tizedeltek meg elsősorban. No és azt is persze, hogy többségében kik.
Ha valakik erről hallani sem akarnak, legyen hát az az ő bajuk. Csak akkor azért ne csodálkozzanak oly nagyon azon, ha – de szó szerint – közutálat övezi őket. Még zsidók részéről is. Ámde éppen itt van egy bökkenő. Állítólag minden az arányokon múlik. Ha ez igaz, akkor csak egy a kérdés. A Mazsihisz berkein kívüli hazai zsidók többsége mégis miként van ezzel?
Nem tudom, de egyet viszont igen. A Mazsihisz efféle megnyilvánulásai csak a magyarság és a zsidóság közötti árkokat mélyítik el teljesen. Nos, ezért nincs magyar-zsidó barátság…
Ifj. Tompó László – Hunhír.info