Addig jó, amíg van humor. Még akkor is, ha az fekete. A baloldal szellemtelensége, jellemnélkülisége és vitaképtelensége határtalanságánál fogva ennek táptalaja.

Erről rögvest Kardos Pál jutott eszembe, akinek az ötvenes években „Bolsevik vonások Petőfi költészetében” címmel kaptak nyomdafestéket aranyat érő meglátásai. És ez nem vicc. Ezek után, mondhatnók, bármi jöhet.

A Facebookon egy képre bukkantam. „Baloldali szakirodalom” cím alatt az alábbi beszédes gerinccímek kínálták magukat:

Szanyi Tibor: Másnap – önéletrajzi kötet
Gyurcsány Ferenc: Lovas tömegoszlatás az ókortól napjainkig
Simon Gábor: Bissau-Guinea-i kalandozások fillérekből
Gergényi Péter: A vipera, mint kedvenc háziállat
Lendvai Ildikó: A gázáremelés és tagadásának elméleti kérdései a marxizmus tükrében
Kunhalmi Ágnes: A migráció, mint álprobléma
Bajnai Gordon: Libás finomságok

Ez azonban, lássuk be, vérszegény lista. Kapásból az alábbi opusok jutottak eszembe:

Bokros Lajos: Tandíjmentesség
Demszky Gábor: Budapest, a gödrök városa
Fodor Gábor: Elöl Rómeó, hátul Júlia
Gerő András: Imádom a zsidókat
Gőgös Zoltán: Nem az vagyok, aminek a nevem mond
Havas Henrik: Amikor én zsidózok
Heller Ágnes: Legjobb Lukáccsal dugni
Hiller István: Történelemből elégtelen
Hiszékeny Dezső: Hiába vádolnak korrupcióval
Horn Gábor: Bukásmentes iskola
Kálmán Olga: Migránsszerelem
Kósáné Kovács Magda: Utálom a csuhásokat
Krausz Tamás: Egy trockista töprengései
Lamperth Mónika: Fekvő rendőr
Medgyessy Péter: Álmunk Románia
Molnár Lajos: Operációs balfogásaim
Soros György: Egy Schwartz-fiú sikertörténete
Szekeres Imre: Így lettem vodkaszakértő
Tamás Gáspár Miklós: Nacionalizmusfóbia
Ungvári Tamás: Elegem van a náci irodalomból
Vastagh Pál: Kőtörés Recsken
Zoltai Gusztáv: Pufajkás emlékeim

Jó, tudom, e jegyzék is, finoman fogalmazva, foghíjas. No de mindegy! Addig jó, hiába, amíg az embernek van humora – legyen az akár olyan fekete, mint a cserjoznom.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info