Egyre inkább elszontyolodom, ha arra gondolok, mennyire nem tartják be a régi jó játékszabályokat mindazok, akiknek ajkáról más sem hangzik el, minthogy legyünk toleránsok, empatikusak, magyarán megértők másokkal szemben.

Elfeledik, hogy aki mindenkit tisztel, valójában senkit sem. Aki minden vallást, ideológiát „becsül”, miközben magát „hót” konzervatívnak tartja (és ennek jegyében képes olyan kapitális ostobaság terjesztésére, minthogy a globalizmus ellen fogjon össze a keresztény világ az iszlámmal), valójában olyasvalaki, akinek nincsen sziklaszilárd értékrendje. Márpedig anélkül mégis mi értelme életének? Van olyan idea, amiért életét adná? A katolikus Anyaszentegyház ma ünnepli Szent János apostolt és vértanút. Az Úr Jézus Krisztus legkedvesebb tanítványáról van szó, akit Róma kapuja előtt forró olajjal telt katlanba vetettek, s mégis megmaradt, megőrizte a hitét, egy pillanatig sem dezavuált.

Költői persze a fenti kérdés, de ami kiváltotta belőlem most konkrétan, az a közösségi oldalakon, pláne a Facebookon hívatlanul hozzászólók magatartása. Akik ismernek, nagyon jól tudhatják, ki vagyok. Ennek ellenére csaknem mindig akadnak a rajta általam elfogadott „ismerősök” között is jó néhányan, akik szemérmetlenül visszaélnek az ember bizalmával, s olyan véleményeket osztanak meg, amiket nem kívánok látni oldalamon. Én sem írok az övékére olyasmit, amit nehezményeznének, még akkor sem, ha velük ellentétben nekem van objektíven igazam.

Az így viselkedők megrontják az egyén és a társadalom légkörét, olyannyira, hogy az ember időnként valóban kifakad. És ezzel nyilván nem csak én vagyok így. Egy mai Facebook-hozzászólást idézek:

„Olvasom itt is ott is, hogy milyen sokan meghaltak 2016-ban. Köztük híres emberek, celebek, színészek, énekesek, és olyanok, akikre az emberek felnéznek. Én pedig azt kérdezném meg tapintatosan, hogy miért is maradtak volna itt?? Mit tud felmutatni ez a világ, ami annyira vonzó lenne? A béke Nobel-díjas Obama, aki csak hét országot bombázott? A pápa, aki a muszlim térhódítás egyik élharcosa? A nők, akik az anorexia és a szilikon-botox összefüggésében keresik a walesi herceget? Az üres tökéletesen buta és primitív színházi rendezés? Amely egy Hamletben is nyilvánosan pisilő Oféliát helyez színpadra? Filmek, színház, újságok szellem nélkül? Az ókor óta legprimitívebb emberi létezés? Miért is lenne akkora veszteség a távozás ebből a nihilből? Örülnék, ha valaki meggyőzne az ellenkezőjéről…”

A kérdések persze folytathatók. Például azzal, hogy mitől nemzetiek, keresztények, konzervatívok (bocsánat: tradicionalisták) mindazok, akik egyik kezükkel a Bibliát, a másikkal a Koránt szorítják szívükre, miközben zsebükből kikandikál a Talmud és A Tőke?

Nem értem. Nem szoktam nagyon ilyet kérni, de most mégis hadd tegyem: valaki megválaszolná nekem e kérdést? Nagyon megköszönném, ha igen.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info