A múltkor írja nekem valaki, miért nem tudok elszakadni már a Mazsihisz honlapján megjelent cikkek véleményezésétől. A válaszom erre ugyanaz volt, mint most is: van a beteg és van az orvos.
Szóval itt a Síp utcai közösség honlapja, amelyről megtudjuk, hogy „október 30-án zsidó, keresztény és muszlim vallási vezetők és fiatal önkéntesek együtt láttak vendégül ünnepi ebéden budapesti szegényeket”, s ebből az alkalomból „Radnóti Zoltánt, a Mazsihisz rabbitestületének elnökét kérdeztük arról, mit jelent a zsidó vallásban az irgalmasság”.
Egyetlenegy mondatot idézek a kérdésre adott hablatyolásából: „Az Örökkévaló nem katolikust, reformátust, muszlimot, zsidót, hanem embert teremtett a föld porából. Egy talmudi hagyomány szerint Isten Ádámot a világ minden tájáról hozott porból formálta meg Jeruzsálemben.”
Jaj de gyönyörű, mondhatnók. Olyan, mint amikor Kepes András „Desszert” című műsorában egykor Popper Péter azt mondta, ne panaszkodjunk világunk állapota miatt, hiszen teremtésekor az Isten maga mondta azt, hogy mindaz, amit teremtett, jó.
Mondhatnók erre, és joggal, Isten ezt a bűnbeesés előtti és nem az utáni állapotára értette az emberiségnek. Aztán azt is, nem mindegy, ki milyen vallású. A Talmud is különbséget tesz, éspedig éleset, zsidó és nem zsidó között. (Portálunkon túlontúl is sokszor foglalkoztunk ezzel, ezért e tárgyban nem bocsátkozunk ismétlésekbe.)
Száz szónak is egy a vége: ha van valami, ami az újkori zsidóság hivatalos reakcióitól távol áll, akkor az az irgalmasság. Fel hát, talmudista bölcsek, okainak tisztázására!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info