Az olaszországi Mária Rádió felfüggesztette Giovanni Cavalcoli atya műsorát, mivel szerinte az elmúlt időszak földrengései isteni büntetések az azonos neműek élettársi kapcsolatát legalizáló törvény miatt. Az atya szavait a Vatikán botrányosnak nevezte. Angelo Becciu érsek, vatikáni helyettes államtitkár szerint „aki isteni büntetésről beszél a Mária Rádió mikrofonja előtt, az magának a Szűzanyának a nevét sérti meg, akire a hívők irgalmas Anyaként tekintenek”.
A Vatikáni Rádió által közzétett fentebbi nyilatkozat emlékeztet arra, hogy az elmúlt napokban Rómára hatalmas tornádó csapott le, a természeti katasztrófában többen megsérültek, s az anyagi kár is jelentős. Mi viszont másra is emlékeztetünk ezúttal. Arra, hogy aki csak irgalmat ismer, de büntetést nem, meghamisítja a Szentírás idevágó igazságait.
Röviden az igazság ez: Isten hosszú tűrő ugyan, ámde nem a végtelenségig. Noha Isten nem a bűnös halálát, hanem megtérését, azaz megjavulását akarja (Ez 18, 27) – „a repedezett nádat nem töri össze és a füstölgő mécsest nem oltja ki” (Iz 42, 3) –, ámde ha semmiképpen sem akar a bűn zsoldjából megszabadulni, megátalkodottá válik, s ezért rá nem az irgalmas, hanem a büntető mennyei Atya ítélete fog lesújtani.
Tény, hogy ha Isten valamilyen jóakaratot észlel a bűnös részéről, nem akarja pusztulását, hanem szelídséggel igyekszik üdvösségre vezetni. Ezért, hogy a bekövetkező büntetéseket gyakran jó előre hírül adja és csak lassan engedi meg az előre hirdetett büntetés bekövetkezését. Noé kortársainak például százhúsz évet adott megjavulásukra, Ninive lakóinak negyven napot, a Jeruzsálemben élőknek harminchét évet Krisztus mennybemenetele után (Mt 23, 37).
„Az égből sem üt le hirtelen a villám; először fellegek borítják be az eget, azután villámlik és dörög, csak azután következik be a villámcsapás. Ez alkalmazható a jó Istenre is. Krisztus Urunk a terméketlen fügefáról szóló példabeszédben szemlélteti Isten nagy türelmét (Lk 13). Ha Isten nem volna Isten, igazságtalan volna a bűnösökkel szemben gyakorolt oly nagy türelme (Szent Ágoston).”
(Franz Spirago: Felnőttek katekizmusa. átdolgozta: Dr. Scheffler Ferenc. Budapest, 1928. Szent István Társulat. I. köt. 104. old.)
Isten tehát azért kímél minket, hogy megjavuljunk, nem pedig, hogy a gonoszságban megmaradjunk – mondja Szent Ágoston, miként azt is, hogy viszont minél tovább késik a büntetés, annál keményebben fog bekövetkezni: „Úgy van a dolog itt is, mint az íjjal; minél hátrább van húzva húr, annál nagyobb erővel röpül tova a nyíl.” Isten elvégre csak a jót szereti, a rosszat pedig utálja (Péld 15, 9), s igaz ugyan, hogy mindenki bűnbánatra térését kívánja (3 Pét 3, 9), ámde ha ezt tudatosan elveti bárki is, bizony büntetése sem marad el – sokszor már itt e földön sem, ami lehet egy természeti katasztrófa is akár.
Mindent egybevetve: Cavalcoli atya nagyon is helyesen nyilatkozott. Az azonos neműek élettársi kapcsolatát legalizáló törvény melletti kiállás egyenesen égre kiáltó bűn, amit nemhogy klerikusok, hanem laikusok sem támogathatnak, sőt mindent tőlük telhetőt meg kell tenniük hatályon kívül helyezéséért. Csak kérdés, hány hasonló természeti katasztrófának kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy egyházi körökben is észhez térjenek?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
