Vannak frázisok, melyek úgy látszik, úgy bevésődtek a köztudatba, hogy szinte kiirthatatlanok. Ilyen az, hogy 1789 meghozta a régóta áhított humanizmust, polgári jogegyenlőséget, lelkiismereti- és vallásszabadságot. És a valóságban?
„A nemzeti convent 1793. január 21-én király gyilkolással gyalázta meg a francia nevet, nemsokára elvetette Isten létét és a lélek halhatatlanságát; november 7-én az ész tiszteletét hozta be, melynek első megünneplésével a tisztes Notre Dame egyházat gyalázta meg. Aljas nőt ültettek díszszekérre, lábai alá fektették a feszületet és a törvényhozók és bölcselők körmenettel kísérték a templomba, az oltárra helyezték, tömjénfüsttel vették körül és hymnusokat énekeltek tiszteletére.”
(Vincze Ambró: Keresztény katholikus egyháztörténelem. A középiskolai ifjúság használatára. 5. javított kiadás. Eger, 1899. Érseki Lyceum Nyomdája. 142-143. old.)
Nyilván nem véletlenek a dátumok. November 7-e máskülönben is ismerős. Mintha az 1917-es szentpétervári forradalom történetéről olvasnánk.
„Voltaire bundájának darabjait és Rousseau parókáját drágalátos ereklyeként tisztelték. De hamar megelégedtek az ész kultuszával; mert Robespierre már 1794. július 8-án Isten létét és a lélek halhatatlanságát a convent által elhatároztatta. Robespierre bukása (1794. július 28-án) után a convent is kezdett kiábrándulni és Lecointre képviselő egyik ülésben ki merte mondani, hogy a nép vallás, templom és nyilvános istentisztelet nélkül szükségképp erkölcstelen és önmagának készíti a rabszolgaság jármát. Végre a rémuralom bukása után (1795) szabad vallásgyakorlat lépett életbe. De a directorium még mindig elég ürügyet talált a papok üldözésére abban, hogy ezek a polgári alkotmányra megesküdni nem akartak.”
(Vincze Ambró: Keresztény katholikus egyháztörténelem. A középiskolai ifjúság használatára. 5. javított kiadás. Eger, 1899. Érseki Lyceum Nyomdája. 143. old.)
Nagyon nagy igazságot mondott ki ugyanakkor Edmund Burke: a rossz győzelméhez nem kell egyéb, mint a jók gyengesége, pontosabban a jóra hivatottak hitelvesztő tevékenysége. Mert mi is vezetett valójában 1789-hez?
„Első elindulásában a francia forradalom nem volt egyéb, mint az a törekvés, hogy a francia királyság abszolutizmusának és a belőle folyó tűrhetetlen gazdasági állapotoknak véget vessenek. XIV. Lajos uralkodása külsőségeiben fényes volt ugyan, de végeredményben az ország nagyfokú elszegényedésével, szellemi és erkölcsi téren pedig szomorú rázkódtatásokkal járt. Az alatta tetőpontját elért abszolutizmus a vallást úgy tüntette fel, mint a világi hatalom uszályhordozóját; a papság maga is túlságosan függött a fejedelmi kegytől s egyrészt egyháziasságában ingott meg a gallikán eszmék hatása alatt s így a vallás igazságainak hirdetésében korlátozva volt, másrészt nagy vagyona, adómentessége s egyéb kiváltságai miatt a nép szemében gyűlöltté lett, melynek hitét az egyre terjedő felvilágosultság amúgy is meggyengítette. Ezzel karöltve járt az udvar esztelen pazarlása s a szakadatlan háború nyomán beállt pénzügyi leromlás, amelyet az adóprés fokozásával akartak ellensúlyozni. Az udvar ledér élete, mely a „napkirály” idején megbotránkoztatta az alattvalókat, a kicsapongó XV. Lajos alatt (1715-1774) még fokozódott s példájával terjesztette az erkölcstelenséget.”
(Katolikus Lexikon. Szerk.: Bangha Béla SJ. II. köt. Budapest, 1931. Magyar Kultúra-Pallas Rt. Nyomdája. 145. old.)
Vagyis a csakis zavarosban halászó filozófusok ekkorra elérkezettnek látták az időt arra, hogy a felfordulásban nyeregbe üljenek. Vagyis ilyetén nem ők voltak igazán erősek, hanem a társadalom volt gyenge vezetői révén.
Így volt ez aztán a későbbi európai forradalmak esetében is, pláne az 1917. november 7-i bolsevik hatalomátvétel esetében. A cári birodalom meglazult eresztékein zavartalanul beszivárogtak az orosz társadalomba az 1789 eszmeiségét hordozók. De 1918. október 31-én nálunk is ez történt. Hiszen kik is kiáltották ki a „proletárdiktatúrá”-t?
„Taine-nel felelek: „Egypár eszelős, kiknek repedt agya önként utat nyitott a divatos elméleteknek; a többiek, sokkal nagyobb számmal, valódi ragadozó állatok… Megismerjük köztük a társadalmi csatorna állandó salakját, megkeményedett és mély sarát. A tudatlanság és bűnök e mélységében keresi a forradalmi kormány táborkarát és személyzetét… A rajongókon kívül, kik ritkák, egyedül a barmoknak és gazoknak van képességük és hajlamuk e dologra.”
(Dr. Mihályfi Ákos: Lélekmentés a nagy világégés után. Budapest, 1920. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda R. T. 15. old.)
Igen, úgy tűnik, igaza volt Burke-nek. Forradalom csak ott robbanhat ki, ahol nincsen tisztaság. Kérdés azonban, mikor tanul már ebből végre az emberiség?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
