Az október 2-i referendum előtt, amint ismert, Gyurcsány Londonban is lázított maga a referendum ellen. Ámde nemcsak ő van ezzel így, s nem is mostani a történet. Ha nem tetszik, amit a kormány tesz nemzetünk érdekében, vagy fizikai tettlegességgel lépnek fel derék humanistáink, vagy országlejárató médiakampánnyal. Az előbbire volt példa 1912-ben a szociáldemokraták által véghezvitt „vérvörös csütörtök”. Ha viszont ez nem megy, marad a bel- és külföldi lázítás.
Gyurcsány a minap Londonban szénné égett. Csak látni kellett tekintetét. (Ilyenkor mondják, hogy Taigetosz-pozitív.) Ezúttal is hazudott. Nem, helyes volt, hogy 2004-ben nem adott állampolgárságot külhoni magyarjainknak, a migránsoknak pedig nem kell állampolgárságot adni, hiszen pár név múlva úgyis továbbállnak innen. Igen, ezt így bele a képernyőbe. Mintha Szamuely Tibort láttam-hallottam volna élőben.
Igen, Szamuelyt, a tizenkilences tömeggyilkost. Akinek külhonban rekedt ivadékai a két világháború között is zavartalanul végezték a világ aláaknázását. Pont Gyurcsány londoni levitézlése kapcsán jutott eszembe Bangha Béla jezsuita atya esete.
Bangha méltán számított már jóval az első világégés előtt is a hazai kommunisták és csatlósaik méltán legnagyobb ellenségének. A levitézlett marxista társaság azonban 1919 után rákos sejtként szétszóródott a nagyvilágban. Az USA földjére is sokan léptek közülük.
Amikor az 1930-as években Bangha missziós úton járt arra, ott igyekeztek neki keresztbe tenni, ahol csak tudtak.
„A derék magyar hívek hite és szeretete mellett azonban volt alkalma Páter Banghának az ellenség gyűlöletét és bosszúját is megtapasztalnia. New-Brunswickban például egy kommunista helybeli magyar lapocska így harangozta be a prédikációit:
„Bangha páter, aki a katolikus papság megcsúfolására papnak meri magát nevezni, a legfélelmesebb és legförtelmesebb gonosztevők közül való. Ez a papi ruhába bújt vadállat a legféktelenebb felekezeti uszító és sok-sok gyilkosság értelmi szerzője. Vezére volt annak a hordának, amelyik végigpusztított Magyarországon, halomra ölve az ártatlan szegény munkásembereket és zsidókat. Könny, vér, ártatlan emberek halálhörgése, özvegyek és árvák jajkiáltása jelezte az utat, amerre járt. Bangha páter, ez a perverz kéjenc pedig kéjelgett a vérben s nem tudott könyörülni a kezébe került szerencsétleneken. Ez a minden förtelmek atyamestere Krisztust meggyalázva felmerészkedett a szószékre s a szeretetet hirdetve eszelte ki rémregénybe illő gyilkosságait… Katolikus testvéreim! December 4-én menjetek el mindannyian a templomba, nézzétek meg jól azt a kezet, amit a halálpap kézcsókra fog nyújtani elétek, testvéreitek vére szárad rajta; nézzétek meg jól azt a szempárt, ami rátok mered majd a szószékről, testvéreitek utolsó pillantását láthatjátok majd benne.”
„Nem sokkal enyhébb a következő enyelgés, mely egy másik bolseviki magyar lapban jelent meg: „Ez az ember az, akinek egy beszédére négyezer embert öltek meg begy nap alatt 1919-ben, a kommün bukása után. Akinek újságjai révén ezer és ezer ártatlan munkáscsaládnak kellett elpusztulnia. Ez az a páter, aki azt mondja az ő Nemzeti Újságjában, hogy „pardon, Magyarországon még nem öltek meg elég zsidót. És addig nem nyugszunk, amíg az utolsó szemitával és bolsevikivel nem végzünk. Isten minket úgy segéljen!” És most ez a páter jön ide gyóntatni. Gyóntatni akar. Kérdem én: meggyónta-e ő előbb az ő millió és millió bűnét, amit otthon a sok ezer ártatlanom elkövetett? Én tudom, hogy nem.”.”
(Dr. Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Budapest, 1941. Pázmány Péter Irodalmi Társaság. 302-303. old.)
Ugyanez a hang köszön most vissza az október 2-i referendum előtt. A bolsevik, hiába, bolsevik marad. Hazudni reggel, délben, este. Ez mindene. Meg a gyűlölet. Gyűlölete mindennek, ami normális. Legfőképpen Istennek és a nemzetek Európájának. Aki vasárnap NEM-mel szavaz, igent mond a hazaáruló bolsevisták lesöprésére.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info