Szeptember 3-án volt báró Eötvös József születésének 203. évfordulója. Tizenkilencedik századi irodalmunk és gondolkodásunk e nagyságát a Mazsihisz akarta ez alkalommal kisajátítani magának. Csak hát köhög a bolha, mondhatnók.

Ha ugyanis ma Eötvös élne, alighanem borzadva szemlélné azoknak a zsidóknak a működését, akik köldöknézésükben folyton azt hirdetik, nélkülük nem lenne szellemi és gazdasági virágzás sehol, így hazánkban sem. Eötvös még egy olyan korban szorgalmazta a zsidóság egyenjogúsítását nálunk, amikor a hazai szabadelvűek jóhiszeműen azt hitték, hogy az emancipációs hullám nemzetünk felemelkedéséhez fog vezetni. A történelem azonban, amint ma már tudjuk, egészen mást mutatott aztán.

Eötvös mélyen hívő katolikus volt. Féltette nemzetét az orosz által vezérelt nagy szláv terjeszkedési kísérletektől. Úgy látta,.ezzel szemben egy fegyver a biztos. A keresztény hit megtartó ereje. Ha a hazai szlávok nagy része katolikus, vallási öntudatuk felélesztésével és a mienkével való egybeforrásával eredményesen szembeszállhatunk e veszedelemmel – vélte.

Montalembert grófnak így írt: „Az az erős meggyőződésem, és már régóta az, hogy a katholikus egyház megerősítése egy államban sem oly fontos érdek, mint az osztrák monarchiában és ezen belül egy országban sem annyira, mint Magyarországban.”

(Idézi Alszeghy Zsolt: A XIX. század magyar irodalma. Budapest, 1924. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. (Szent István Könyvek 7. 122. old.)

Mindez persze nem érdekli a Mazsihisz megemlékezőit. Nekik csak egy fontos: konjunktúrazsidói nagy kanállal fogyasszák az életet. Szegény Eötvös, mondom, aligha kérne abból, hogy ők magasztalják most fel őt. Őt, aki világosan meghagyta tehát fentebbi idézetében is, mi megmaradásunk alapja.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info