Lehet szeretni vagy nem szeretni emberileg Budaházyt, de ami tény, az tény: 2002 óta egyike azon magyar hazafiaknak, akik a nemzetellenes korrupciósorozatok leleplezésében következetesen élen járnak. Az őt és társait sújtó mostani ítélet pedig alighanem a justizmord, vagyis a joghalál kategóriájába tartozik.

Nem kezdem el itt és most a terrorizmus kifejezés etimológiai értelmezését. Csak azt érzékelem, minő szómágia folyik. Az uralkodó politikai széljárás szótárában a jogos önvédelem eszerint pejoratív tartalmú. Aki ennek képviselője, terrorista.

Eltűnődöm. A középkorban – csak nálunk – hány és hány törvény született a lopás, a sikkasztás megbüntetésére! Pedig akkor még nem voltak Sukoró-ügyek. Akkor még a mai ingatlanmaffiózók elődei pitiáner tolvajok voltak. Mégis szorult a hurok nyakukon, ha nem hagytak fel vagyonszerzésük ma „megélhetési bűnözés”-nek nevezett mesterfogásaival.

Terrorista! Mármint Budaházy György. Jó, de akkor kicsoda Gyurcsány Ferenc vagy Gergényi Péter? Tudom, a napokban sokan kérdezték ezt. Ám miért, hogy kormányoldalról egy pisszenés sem hangzott el az elképesztő ítélet miatt?

Budaházy nem tett mást, mint kimondta azt, amit a magyarság legjobbjai valaha évszázadokon át, élve a passzív rezisztencia adta lehetőségekkel. Amikor a Habsburg-dinasztia alatt a magyar királyi vármegyék nem értettek egyet egyes dinasztikus rendelkezésekkel, ellenálltak azoknak. Igaz, nem tüntetésekkel, hanem azzal, hogy szabotálták a császári leiratok végrehajtását. (Innen született meg az „Ugocsa non coronat” („Ugocsa nem koronáz”) elhíresült szállóige.)

Ám említhetnők Szent László király korát is. Könyörtelenül eljártak akkor a sikkasztókkal szemben. De nem folytatom a történelmi példák idézését. Kérdezem ehelyett tisztelettel, akik ezt tették, szintén terroristák voltak? Egyáltalán, aki magyarként magyar érdekeket véd, mindig és mindenhol terrorista?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info