Martin Heidegger írta, hogy vannak, akik úgy tesznek, mintha tagadnának valamit, holott pedig éppen az ellenkezőjét teszik. Ez jutott eszembe, amikor a Mazsihisz közleményét olvastam arról, hogy annak elnöke, Heisler András visszaadta állami kitüntetését.
Most hadd ne firtassuk, egyáltalán miért kapott ilyen kitüntetést korábban. Nézzük mostani nyilatkozatát! Kijelenti, hogy nem kíván olyan emberrel egy közösségbe tartozni, „aki rasszista, aki antiszemita, aki izzó cigánygyűlölettel és nemzetpusztító eszmékkel szennyezi Magyarországot, s éberen őrködik a magyarországi szélsőjobboldal hagyományainak megőrzése, a félelem és gyűlölet érzésének ébren tartása felett”.
Hisztérikus sorok. Aki ilyeneket ír, arról tanúskodik csak, hogy Heideggernek mennyire igaza volt. Heislerben forr a gyűlölet. A rasszizmus, sőt – minő paradoxon, ugye, de mégis – az antiszemitizmus. Igen, nem tévedés, az antiszemitizmus. Mert örökös köldöknézésével, azzal, hogy állandóan a hazai zsidók kirekesztettségéről, meg nem értettségéről siránkozik, csak a zsidósággal szembeni ellenérzéseket növeli – főleg, hogy ő a legnagyobb hazai zsidó közösség vezetője, aki ilyetén az egész hazai zsidóság nevében nyilatkozik folyton. Aki képes ezek után leírni, hogy „a sokszínűség számomra érték, egymás nézeteinek tolerálása pedig Magyarország jövőjét jelenti”.
Egymás nézeteinek tolerálása. Nos, pontosan ez az, ami Heislerre és a holdudvarához tartozókra egyáltalán nem jellemző, hiszen még egymást sem tolerálják egymás között vagy pláne mások előtt. Hiába, ahol nincsen szeretet, ott egyfajta lelki kannibalizmus uralkodik. Ezt mondják másként úgy, hogy földre szállott pokol.
Aki ismeri Bayer Zsolt publicisztikáit, nagyon jól tudhatja, hogy ok nélkül senkit sem tűzött tollhegyére ebből a holdudvarból. Csak okkal. De erről nem ő tehetett. Ám ahol, Illyés Gyula után szabadon szólva, antitolerancia van, ott intelligenciadeficit van – és fordítva…
Ifj. Tompó László – Hunhír.info