Vannak, nem is kevesen, akik Szent István királyt csaknem megvetéssel emlegetik, mondván, idegen járomba hajtotta a magyarságot. Mi az igazság?
„Ha Szent István nem a római pápától és a római katholikus papoktól, hanem a görögöktől vette volna át a kereszténységet, azaz, ha nem római katholikussá, hanem görögkeleti kereszténnyé tette volna nemzetét; ezzel népe önállóságának, szabadságának sírját ásta volna meg. Mert amint a történelem később megmutatta, a görög vallású népeket mind magába szívta az orosz. Az oroszok cárja lett idővel a görög egyházak fejévé, mintegy pápájává. És míg a római katholikus Egyház feje, a római pápa az egyes népek és államok függetlenségét, alkotmányát nem bántja, mert hivatása csak a Krisztus nyájának az őrzése és vezetése: addig az orosz cár főhatalma az alája került országok függetlenségére és alkotmányára is rátette mindent összezúzó vaskezét. Valóban gondviselésszerű volt tehát szent István királyunk eljárása, mikor a római pápától és nem a görögtől vette át a kereszténységet; mert különben Magyarország is előbb-utóbb az orosz cár kancsukája alá került volna és bizonyára már rég eltűnt volna a föld színéről magyar nemzetünk.”
(Mihályfi Ákos: Egyházi beszédek. Adventi, nagyböjti, ünnepi és alkalmi beszédek. Budapest, 1912. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. 180. old.)
Mihályfi atya rendkívül fontos tényre hívta fel tehát a figyelmet. Megmenekült Szent Istvánnal a magyarság az orosz expanziótól. Az a magyarság, amely addig is türelmes volt mindazon népek iránt, melyeket itt a Kárpát-medencében talált:
„Mikor őseink a Dunántúlt elfoglalták 900-ban s még inkább, mikor 902-ben a Morva-Garam közét, a dunáninneni részeket végleg hazájukhoz csatolták, oly szláv népeket találtak itt, kik magukat szlovéneknek nevezték s akik a mai vendekéhez vagy a Stájerországban és Karintiában lakó szlovénekéhez legközelebb álló nyelvet beszélték. Ezen szlovéneket a magyarok nem irtották ki, hanem szolgáikká tették.”
(Mihályi Ernő OSB: Szent István élete és műve. Budapest, 1937. Palladis Rt. II. köt. 93. old.)
Csak javasolhatnók mindazoknak, akik Szent Istvánban „idegenszívű” uralkodót látnak, tanulmányozzák alaposabban személyét és korát. Ehhez különösen is ajánlható Mihályi Ernő pannonhalmi bencés atya idézett műve. Belőle egyértelműen kiderül, hogy emelt fővel, büszkén tekinthetünk első szent királyunkra.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info