Egyre inkább érzem azt, hogy kísért a múlt. Az 1919-es. A minap adtam hírt arról, hogy egy önmagát újságírónak tituláló személy egy önmagát konzervatívnak tekintő napilapban a magyar Himnusznak a Szózatra való lecserélését indítványozta. Azóta sem tudok felette napirendre térni…

Nem, és emiatt való benső tépelődésemben eszembe jut az 1919-es esztendő. De szó szerint. Idézek egy emlékiratból:

„Sohsem hittem volna, hogy diáktársaim közül csak egy fogja beírni nevét a történelembe s az egy púpos kis zsidó fiú, Korvin-Klein Ottó lesz. Máramarosszigeten a piarista gimnáziumban öt éven át mellettem ült s példás viseletű, eszes diáknak tartottuk. Apja jogtanácsosa volt a báró Grödel-uradalomnak, mely akkor az egész vármegye fakitermelését a kezében tartotta. Fiát – tán nyomorék mivolta miatt – elkényeztetve nevelte. Szép, drága ruhái voltak, messze kihajló keményített gallérján nagy csokorba kötött nyakkendőt hordott s minden nap sonkás zsemlét hozott magával tízóraira, ami akkor lukulluszi eledelnek számított. Csendes szelíd fiú volt Ottó, udvarias és előzékeny, talán azért is, hogy a szokásos diákverekedésekbe bele ne sodródjék. Az anyját nem ismertük, soha nem mutatkozott, az apja azonban kimondottan szép ember volt, ami annál feltűnőbbé tette egyetlen magzata rútságát. Rövid vékony lábain egy zömök test ült, amit kidomborodott melle és púpos háta még erősebben kihangsúlyozott, de a legvisszataszítóbb a feje volt, mely hosszúkás tökre emlékeztetett, elálló fülekkel, uborka-orral, széles kígyózó szájjal.

Hogy hol ismerkedett meg a kommunizmussal, illetve hol találkozott vele, hogy karjaiba dobja magát, nem tudom. Púpossága miatt katona nem lehetett s hadifogoly se, hogy mint a többiek Oroszországban eshetett volna bele. Az akkori polgári társadalom ellen sem lehetett semmi bosszúja, hisz a legjobban szituált osztály gyermeke volt. Mindenesetre a legelszántabb és legvadabb kommunisták közé tartozott s neve a Számuelly Tiboré mellett mint a legvérengzőbb kommunistáé maradt fenn az első kommün történetéből.”

(Nyisztor Zoltán: Ami a Vallomásból kimaradt. Róma, 1971. Szerző kiadása-Dario Detti Nyomdája. 31-32. old.)

Nyisztor atyának tehát valaha személyesen is nyílt alkalma az 1919-ben „hatalmát” megmutató Korvin-Klein megismeréséhez. Én viszont még nem találkoztam a Himnuszt sutba dobni akaró Puzsér Róbert nevű firkásszal. (Talán jobb is.) De egy tény: mindketten egy akolból valók.

Nem tudok róla, hogy e mai nemzetgyalázót múlt héten csütörtökön megjelent irománya óta – e sorok íróján kívül – valaki is rendreutasította volna. No de hogy jön ide Korvin-Klein Ottó? Úgy, hogy ő és elvtársai pontosan ugyanazt akarták, mint e mai ivadékuk. Eltörölni a Himnuszt. Jó estét, Magyarország!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info