560 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én győzedelmeskedett Hunyadi János a Nándorfehérvárt ostromló törökök felett. A győzelemben oroszlánrésze volt rajta kívül Kapisztrán Szent János hitvallónak, a lánglelkű ferences szónoknak.
Kapisztrán Szent János „oly erővel vetette magát a legalább négyszer akkora török hadra, hogy azoknak rendje megbomolva teljesen szétszóródott s 24-50 ezernyi halottat és fényes felszerelést hátrahagyva, csak Nikápoly körül szedelőzködött össze”. (Marx Ignác-Bilkei Ferenc: A Katolikus Egyház története, 1932)
Egy Nápoly melletti kisvárosban, Capestranoban született 1386. június 24-én. Jogásznak készült, de László nápolyi király halála után a pártoskodók Brufa várbörtönébe vetették. Kiszabadulását követően minden vagyonát szétosztotta a szegények között és Szent Ferenc rendjébe lépve, 1420-ban pappá szentelték. IV. Jenő és V. Miklós pápa missziós prédikátornak nevezték ki: pápai legátusként nemcsak a husziták, hanem különösen a zsidók ellen emelte fel szavát.
Az 1444-es várnai vereséget követően 1453. május 29-én elesett Konstantinápoly, és ekkor V. Miklós pápa újabb keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, amelynek megszervezését reá bízta. 1454-ben Frankfurtban meggyőzte a német rendeket, hogy a török ellen nagyobb segítséget adjanak, 1456-ban pedig a budai országgyűlésen, tekintettel a törökkel szembeni egységes fellépés fontosságára, a viszálykodó főurakat igyekezett – bár csekély sikerrel – kibékíteni egymással.
Hunyadi János 1456. július 4-e és 22-e között százötvenezer főnyi fegyelmezett hadseregével, 200 gályával és 300 ágyúval Nándorfehérvárt ostromolta. Az ekkor hetvenéves, a feszületet magasra emelő Kapisztrán vezetésével „a lelkesedésében Jézus nevét kiáltó, csodát váró tömeg oly erővel vetette magát a legalább négyszer akkora török hadra, hogy azoknak rendje megbomolva teljesen szétszóródott s 24-50 ezernyi halottat és fényes felszerelést hátrahagyva, csak Nikápoly körül szedelőzködött össze”. (Marx Ignác-Bilkei Ferenc: A Katolikus Egyház története, 1932)
Ő kísérte utolsó útjára a pestis sújtotta Hunyadi Jánost 1456. augusztus 17-én: meggyóntatta és megáldoztatta, majd október 23-án maga is visszaadta lelkét Teremtőjének. A szerémségi Újlak ferences templomában temették el, sírja azonban az újabb török támadások közepette nyoma veszett.
VIII. Sándor pápa 1690-ben avatta szentté és XV. Benedek pápa 1921-ben a magyar hadsereg védőszentjévé nyilvánította, ünnepét pedig 1890-ben vették fel a római naptárba március 28-ára. Életművét páratlan részletességgel Bölcskey Ödön (1872-1930) cisztercita tanár dolgozta fel (Capistranói Szent János élete és kora, 1923-1924).
A manapság méltán hiányolt „Ecclesia militans”, a harcos Egyház, a hódító kereszténység híve volt, éppúgy, mint múlt századunkban a szintén ferences Uzdóczy-Zadravecz István tábori püspök vagy Mindszenty József bíboros. Hősies helytállására Alföldi Géza versének (Még él a faj) hálaadó soraival emlékezünk.
Uram, magyarok Öregistene!
Köszönő szóm ma Hozzád emelem.
Kései fiad esett imáját,
Hitet és hálát, fogadd kedvesen!
Köszönöm Neked, csordultig szívvel,
Hogy Árpád vezért csak mi nékünk adtál,
S kacagányos hősök tízezerjét;
Kik hont szereztek a Duna folyamnál.
Köszönöm Néked, hogy Vajk István lett,
Szent László bárdja rendeket vágott,
S hogy Kapisztrán Jánosról csak én, a
Magyar szőhetek színes szép álmot.–
Baljában kereszt, jobbjában kard,
Szent lett, mert pap volt, és hős lett, mert harcos.
S hogy Hunyadi János emlékét csak
Én, a magyar, szoríthatom magamhoz.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info