Nincsen ebben persze semmi új az az égvilágon. Madarat tolláról, ahogyan a népi rigmus tartja. Az régi-új marxisták, a „hatvannyolcasok”, a Frankfurti Iskola képviselői, a Cohn Bendit-generáció tagjai egyet akarnak: egy Marx ideológiája égisze alatt létrejövő, bárminemű vele szembeni stratégiai ellenállást csírájában elfojtó anarchista világbirodalmat.
Tekintettel arra, hogy e csoport működéséről lényegében már jó ideje szinte mindent leírtak, aligha lehetne hozzátennünk bármit is jellemzésükhöz. Legfeljebb annyit, hogy szemernyit sem változtak. Az 1968-as „kulturális forradalom” égisze alatt ők a nemi devianciák élharcosai, így a meleg-parádék főszervezői, a gender-ideológia legfőbb erőszakolói.
E „hatvannyolcasok” éceszgéberére, Ernst Blochra emlékezett születésnapján tegnap a Mazsihisz honlapján .Ő volt ugyanis, a honlap szavait idézve, a „messiási marxizmus prófétája”. De hadd idézzük a szerencsére nem túl hosszú, de annál jellemzőbb Mazsihisz-cikket:
„A forradalmi szocializmus, a zsidó messianizmus és az eretnek kereszténység összepárosításának nagy huszadik századi gondolkodója volt, Lukács György ifjúkori barátja, majd ellensége, a ’68-as újbaloldal szellemi nagypapája. A zsidóság és a forradalmi szocializmus az ő életében és világában összetartozott: barátja volt Lukács mellett Theodor Wiesengrund Adorno és Walter Benjamin egyaránt.
1885-ben születik egy vasúti alkalmazott gyermekeként Németországban, a metafizika földjén. Hegel és Marx, valamint a radikális, a megváltást karddal siettető, keresztény eretnek forradalmárok, elsősorban Münzer Tamás híve lesz fiatalon és marad egész életében. Azoké, akiké nem érték be az egyén lelki megváltásával, hanem az emberi történelmet akarták felszabadítani, erősen zsidó hatásra, az elnyomás és szolgaság a gonosz uralma alól. Lukács később elutasítja szerinte nem eléggé dialektikus utópista messianizmusát, el is távolodik egykori barátjától.
Bloch a második világháborút az Egyesült Államokban vészelte át, majd az NDK-ban telepedett le és a bolsevik rendszer ünnepelt filozófusává vált, amíg nem utolsósorban 1956 Magyarországa rá nem ébresztette, hogy a rossz oldalon áll. Élete utolsó éveit már a Német Szövetségi Köztársaságban éli le, a létező szocializmussal szakít, de – híres, magyarul is olvasható könyvének címét idézve – az utópia szelleme, a messianizmus mindvégig igézetében tartja: egyszerre inspirálja a vallásfilozófiát, a teológiát és a politikai filozófiát, a felszabadítás teológiáját Dél-Amerikában, illetve az 1968-as, lázadó újbaloldalt.
Hiába várta, a Messiás az előző században, Bloch hosszú életének 92 éve alatt még nem jött el, ez azonban nem ok arra, hogy ne várjuk mi is tovább. Jöjjön el minél előbb, még a Mi napjainkban.”
Szóval, akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, a Mazsihisz a marxizmust élteti. Azért ez durva. De nem, nem kezdjük el itt idézni, mi mindent írt össze életében Ernst Bloch. Csak egyre reagálunk. Nem jött el a Messiás? Borítékolhatjuk ugyebár a választ: nem, mert Jézus nem volt az. Szerintük legalábbis. De akkor eközben a Mazsihisz honlapja úton-útfélen mégis milyen alapon merészel zsidó-keresztény, vagy keresztény-zsidó párbeszédről beszélni?
Aztán az is érdekel bennünket, hogy hol vannak ilyenkor a Mazsihiszen kívüli hazai zsidó szervezetek? Szerintük rendjén van az, hogy egy zsidó szervezet, történetesen a Mazsihisz, a hazai zsidóság egésze nevében nyilatkozik minduntalan? Ha nincsen, mégis miért nem tiltakoznak ilyenkor?
Van egy zsidó közösség hazánkban is, amely „Zsidók Jézusért” elnevezéssel azt hirdeti szóróanyagain, hogy Jézust tiszteli, becsüli. Hol van azonban ilyenkor? A Megváltó több mint kétezer éve eljött. Nem zsidó politikai messiásként, persze, hanem az egész emberi nem megváltójaként.
A Messiás „jöjjön el minél előbb, még a Mi napjainkban” – hirdeti viszont most a Mazsihisz, miközben a kereszténytagadó marxizmust élteti, annak egyik vezéralakját, Ernst Bloch-ot. Nos, nem kell eljönnie Jézusnak ahhoz, hogy felismerjük Őt, mert itt van közöttünk az Oltáriszentségben, az őt befogadó emberek szívében a mennyországon kívül. Csak el kellene fogadnia őt mindenkinek Megváltónak, és akkor más lenne a világ ábrázatja. Még ott a Síp utcában is, bizony…
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
