Nehéz billentyűzethez ülnie ilyenkor az embernek. Olyan valakire emlékezni, aki ezer évben általában egyszer születik. Kortársai és az utána jövő nemzedékek még szentként tisztelték. És napjainkban? Mára egyszerű névnappá zsugorodott születésnapja. Nincsenek róla való – pláne hivatalos – megemlékezések.
Az 1046. június 27-én született és 1095. július 29-én égbe költözött, 1192-ben kanonizált Szent Lászlóról a Gyöngyösi Kódex egyik róla szóló énekében azt olvassuk, hogy az „igazság bírója”, a „tisztaság tiszta oltalma” volt. Egy másik, a Peer Kódexben fennmaradt ének „Magyarországnak édes oltalmá”-nak, „szent királyok közt drágalátos gyöngy”-nek, „csillagok között fényességes csillag”-nak nevezi.
Nem, nem kezdem el részletezni ezúttal életét – Karácsonyi János egyháztörténész újonnan hozzáférhető műve (Szent László király élete, 1925) csaknem minden lényegeset elmond róla. Csak elgondolkozom. Hol van mai korunk attól a hősiességtől, ami az ő uralkodását jellemezte? Amikor nem az anyagi, hanem a szellemi vagyon, a lélek anyag felettisége volt a mérvadó. Nem voltak ugyan paradicsomi állapotok már akkor sem, persze, de egy így is bizonyos. Sokkal boldogabban éltek akkor az emberek, mint ma.
Boldogabban, mert Isten törvényei szerint igyekeztek viselkedni. A csalóknak, sikkasztóknak, munkakerülőknek nem termett babér. Világos, átlátható törvények voltak. De ami a legfőbb: Isten félelmében éltek. A katolikus Anyaszentegyház oltalma alatt. Mondom, teljesen más világ volt az, mint amiben ma élünk. „Sötét középkor” – legyintenek persze minderre ma oly sokan. Holott fogalmuk sincs, milyen korszak volt az. Ám ez nem is csoda. Ma reggel az alábbi névtelen szövegre bukkantam a fészbúkon. Idemásolom:
Korunkban
A telefonjaink – Vezeték nélküliek
A tűzhelyeink – Láng nélküliek
Az autóink – Kulcs nélküliek
Az ételeink – Zsír nélküliek
Az autókerekeink – Belső nélküliek
A ruháink – Ujj nélküliek
A fiataljaink – Munkanélküliek
A kisnyugdíjasok – Pénz nélküliek
A vezetőink – Erkölcs nélküliek
A tetteink – Cél nélküliek
A kapcsolataink – Értelem nélküliek
Az ifjú párjaink – Házasság nélküliek
A hozzáállásaink – Érzés nélküliek
Az elhatározásaink – Lélek nélküliek
A fogadkozásaink – Felelősség nélküliek
Emberi kötődéseink – Bizalom nélküliek
Jövőszemléletünk – Remény nélküliek
Az életfelfogásaink – Hit nélküliek
A babáink – Apák-anyák nélküliek
Az érzéseink – Szív nélküliek
A neveléseink – Érték nélküliek
A gyerekeink – Modor nélküliek
A plébániáink – Pap nélküliek
A templomaink – Hívek nélküliek
A népeink – Isten nélküliek
Igen, az utolsó sorban minden benne van. Isten nélküliek a mai népek. Nemcsak hogy nem Szent Lászlók állnak az élükön, hanem olyanok, akik Szent László uralkodása alatt nem kétséges, milyen büntetésben részesültek volna – tekintettel arra, hogy törvényei értelmében aki például ludat vagy tyúkot lopott, félszemét vesztette…
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
