A Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében elutasította a Hóman Bálint akadémiai tagságának visszaállítása érdekében benyújtott keresetet. Ahogyan várható volt, tehetnők hozzá.
A bíróság egyrészt arra hivatkozott, hogy Hóman Bálint távoli hozzátartozója nem volt jogosult e per megindítására, másrészt, hogy megítélése szerint nem jogi, hanem történelmi szakkérdés, hogy Hóman Bálint „nyilas volt-e”.
A minap aztán megszólalt a Magyar Tudományos Akadémia is: „Bár Hóman Bálint jelentős történetíró volt, akinek egyes tudományos munkái kiállták az idő próbáját, ugyanakkor szakpolitikusként szerepet játszott a faji diszkrimináció végletes elmélyítésében.”
Ha jelentős történetíró volt, akkor ott a helye a Széchenyi alapította intézményben. Mi az, hogy egyes tudományos munkái időtállóak? Miért, a többiek nem azok?
„Szerepet játszott a faji diszkrimináció végletes elmélyítésében.” Hát ez orbitális ostobaság. Ujváry Gábor történész a Rubicon történelmi magazin 2015/4. számában megjelent tanulmányában kellő árnyaltsággal éppen nem azt bizonyítja, hogy Hóman „szerepet játszott a faji diszkrimináció végletes elmélyítésében”. Vagy akadémikus körökben nem méltóztatnak lépést tartani a történettudomány legújabb eredményeivel?
Egyszerűen elképesztő, mennyire nem ismerik vagy nem akarják ismerni a tényállást e körökben. Persze úgy tűnik, ilyet elvárni nagyfokú naivitás. Egy azonban biztos: azoknak, akik az magyar középkort, sőt a történelemtudomány módszertanát, illetve a két világháború közti Magyarország művelődéspolitikáját és kultúraszemléletét mélyebben meg akarják ismerni, nélkülözhetetlen lesz Hóman műveit olvasniuk, függetlenül attól, hogy akadémikus körökben mit tartanak róluk.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info