Ma ér véget a 87. Ünnepi Könyvét. Az MTI róla kiadott mai hírcikke szerint Esterházy Péter új kötete volt a legnépszerűbb a Vörösmarty téren. De mégis mi alapján? Tudom, sokan a magyar könyvkiadás haláláról beszélnek, de ez talán mégiscsak túlzás. Vannak ugyanis jó kiadók jó könyvekkel, igaz, ezek nem vagy alig kapnak igazi reklámot.
Nem, nem kívánom részletezni Esterházy új kötetét – már csak címe miatt sem (Hasnyálmirigynapló). Írókról szoktam írni ugyanis, nem pedig holmi íróknak nevezett, valójában azonban semminemű érzékelhető szellemi atmoszférával nem érintkező hullócsillagokról. Pedig a sok hiábavaló mű mellett ha nem is sok, de számos igazán figyelemre méltó is nyomdafestéket látott.
Ilyen például kortárs szépirodalmunkból Borz Tamás történésznek Esztergom 1543-as ostromáról született regénye (Az érsek vitéze), vagy történelmi memoárirodalmunkból gróf Apponyi Albert emlékiratainak első teljes kiadása, irodalom- és művelődéstörténetünkből a „Várkonyi Nándor élete képekben” emlékalbum, múlt századunk elhallgatott históriájából Domonkos Lászlónak a Tito néhai halálszigetét bemutató tényfeltáró kötete (Goli Otok, a Pokol-sziget), illetve honismereti bibliotékánkból Kós Károly „Kalotaszeg”-e.
Jó volt látni továbbá, hogy a Kairosz, a Magyar Napló és a Püski standjánál kapható régi-új kiadványokra aránylag sokan voltak kíváncsiak, akárcsak az 1945 előtti magyar időszaki sajtót elérhetővé tevő Arcanum Digitális Tudománytár DVD-ire, azonban kínzó hiányérzetem mégis állandósult. Miből is származik ez? Abból, hogy az 1945 előtt elhallgatott szépirodalmi és történelmi irodalom termékei, vagy az ezekre alapozó, mai szerzőktől való tanulmánykötetek ezúttal is csak elvétve bukkantak fel a többi standokon..
Régebben a szokásos júniusi könyvheteken volt számottevő antikvár részleg is. Most nem találtam ilyet. Kár. Jó ideje mondom, mint bibliofil ember is, hogy aki az igazán jó könyveket szereti, inkább antikváriumokba látogat, mint könyvesboltokba. Szabó Dezső írta valaha, hogy ha egyszer felviszi a Teremtő a jó dolgát, azaz ha meghatározó politikus lesz belőle, minden antikvárius otthonába tokaji borral folyó csaptelepet szereltet be, hálául a tőlük kapott szellemi javakért.
Múltunkról szóló hiteles művek tehát ezúttal is csak elvétve bukkantak fel a könyvhéten, azonban mégsem esem azért letargiába. Átmeneti korban élünk, egy újabb népvándorlás kataklizmái közepette, ami idővel úgyis elmúlik, és akkor már nem csak nyomokban lesznek múltunkat vagy akár jelenünket értékelő hiteles írásművek.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info