Elképesztő az a fogalmi zűrzavar, ami a Mazsihisz köreiben uralkodik. Keverik a szezont a fazonnal, a rabbit a pappal. Mi az igazság?
„Pap az, aki bemutatja az áldozatot. Ezért pap a katolikus pap s ezért nem pap a protestáns lelkész., hanem előimádkozó vagy prédikátor. A rabbi se pap, mert az se mutat be áldozatot és ezt minden zsidó tudja és minden rabbi elismeri. Rabbi annyit tesz, mint tanító, írástudó, hiszen köztudomású, hogy Krisztus urunkat is így szólították barátai és ellenségei egyaránt. Mag a templom megvolt [Krisztus után 70-ig Jeruzsálemben – Ifj. T. L.], voltak zsidó papok is, kik Áron ivadékai voltak. Mióta azonban megszűnt a templom, megszűnt a papság is.”
(Pezenhoffer Antal: Felekezeti nagymondások. Budapest, 1930. Magyar Kultúra, 16. old.)
Igen, pap az, aki bemutatja Krisztus keresztáldozatátát, de már vérontás nélkül, a szentmisében. Ezért papnak kizárólag a szentmiseáldozatot bemutató katolikus pap tekintendő. Más pap nincsen, akárki akármit is mondjon. Se református, se evangélikus, se akármilyen egyéb. Az ószövetségi papság ugyanis az Újszövetséggel már meghaladottá vált:
„Az ószövetségi papság intézménye csak előkészítője volt az újszövetség papságának, melyben az első és legfőbb papi tisztet Jézus Krisztus vállalta, amidőn a keresztáldozatot az emberi nemért bemutatta; de e tisztjét folytatja is a mindennapi eucharisztikus áldozatban [a szentmisében – Ifj. T. L.], s a szentségekben, melyeknek mindnek ő adja meg értékét és erejét. Ő a legfőbb pap Melchizedek rendje szerint, amint ezt a Zsidó levél (7. s a következő fejezet) bőven kifejti. Az ő rendelése hozta lére és szentesítette az Egyház papi hivatalát, melyben az örök Főpap helyettesítőiként az Egyház papjai mutatják be a miseáldozatot és osztják ki a szentségeket.”
(Bangha Béla SJ (szerk.): Katolikus Lexikon. Budapest, 1932. Magyar Kultúra, III. köt. 487. old.)
Minderre annak apropóján emlékeztetek, hogy a Mazsihisz honlapján a minap II. János Pálról születésnapján ez volt olvasható:
„Ő volt az egyedüli pápa mindeddig, akit a rabbik, néhány hónappal halála előtt, papi áldásban részesítettek.”
A rabbi rabbi, a pap pap. Rabbi nem áldhat meg papot, pláne pápát – amint ez fordítva is igaz. Kéretik ezt végre tudomásul venni. Vagy térjenek meg a zsidók. Legyenek keresztények, katolikusok. Akkor lehetnek belőlük papok, akik áldást adnak. De csak akkor.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info