Hogyne, mindenki, aki számít! Hihetetlen, de bizonyos zsidók mindig alulmúlják önmagukat, és feldobják a labdát. Csak kérdés, leüti-e valaki is. No de lássuk a részleteket.
„Don Quijote is zsidó volt”. Igen, így, szó szerint ezzel a címmel jelent meg cikk a „Tablet Magazin”-ban, amit a Mazsihisz honlapja rögvest át is vett. Tehát az volt, punktum. Nyilván egy ilyen címre bukni fog bárki iafia. Aztán így kezdődik:
„Na jó, némelyek szerint. Ahogy írója, Miguel de Cervantes is. Akárcsak Shakespeare-t, úgy a modern regény atyját, Cervantest is azzal ünnepeljük, hogy a zsidósággal hozzuk hírbe. Mivelhogy mindkettejüknek kerek évfordulója van: 400 éve és úgy két hete haltak meg mindketten ugyanazon a napon a fáma szerint: 1616 április 23-án.”
A „zsidósággal hozzuk hírbe” Cervantest és Shakespeare-t? Mégis milyen alapon? Maradjunk azonban a Don Quijote írójánál. Lássuk a folytatást!
„Cervantes élete és műve is bőven ad alkalmat efféle találgatásokra, sokan gondolják úgy, hogy converso, áttért zsidó családból származott: neve például szarvast jelent és ebben az időben gyakoriak voltak az állatokra utaló zsidó családnevek. Ráadásul gyanús és megbélyegzett származása megmagyarázná mindazokat a nehézségeket is, amelyeket el kellett viselnie élete során.”
Nos, innen jelzem, az irodalomtörténész asztalától: semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy „titkos zsidó” (marannó) lett volna Cervantes. De az égvilághon semmi! Legjobb életrajzírói (mint a spanyoloknál Fr. Rodriguez Marin, nálunk Kőrösi Albin) nem állítanak róla ilyet sehol. Ahogyan nem mellesleg Shakespeare-ről sem biográfusai.
Cervantes – folytatódik a mesecikk – „szimpatizált a katolikussá vált Spanyolország „betiltott” kultúráival, a moszlimokkal és a zsidókkal is”, ezért örüljünk, hogy „most, négy évszázaddal Cervantes halála után elkezdjük felfedezni a multikulturális Don Quijotét, azt, hogy a modern európai regény már fogantatása pillanatától a sokszínűséget ünnepli”.
Hja kérem, minden és mindenki zsidó. A Don Quijote és a multikulturalizmus! Szerencse, hogy volt gyermekszobám, különben verbálisan kanyarítanék most egy hatalmasat a levegőbe. Így maradok csak annál, hogy ez már tényleg a pofátlanság határa.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info