Volt a minap egy fészbúkos vitám valakivel. Ennek során azt állította, hogy mindazt, amit ő Auschwitzban látott, igaznak ismeri el, majd így folytatta: „Szörnyűnek tartom, hogy olyan dolgokon megy a vita amit egyedül Isten tudhat.” Aztán megszólalt egy más valaki. Nem klerikus, világi, de megnyilatkozásai alapján azt hihetnők, hogy az.
Ezt írta:
„Mik az e világi dolgok a mennyei dolgokhoz képest? A Mindenható megadta a léleknek az igazság-megismerő képességet, nemcsak az e világi igazságok megismeréséhez, hanem az e világi igazságoknál is jóval-jóval magasztosabb igazságok, az örökkévalóságba torkolló igazságok – a vallási igazságok megismerésére. Vannak ugyan igazságok, amelyek más módon nem ismerhetők meg. Az ilyen igazságokat nevezzük kinyilatkoztatott igazságoknak, amelyeket valaki önmagáról közöl – például Isten. Tudomásom szerint a holokauszt nem Istentől kinyilatkoztatott igazság, még ha valakik annak is tekintik. Az igazság megismeréséhez mindenekelőtt őszinte jóakarat és a semlegességre törekvő lelkület, vagyis tárgyilagosság és elfogulatlanság szükségesek (még abban az esetben is, ha az igazság netán számunkra kellemetlen, szörnyű lenne!). Az igazságtól nem szabad menekülni, mert az igazság szabaddá tesz (Jn 8,32), az igazság áldást hoz.”
Igen, tetszik, nem tetszik, a holokauszt valóban nem Istentől kinyilatkoztatott igazság. Márpedig egy keresztény – azaz katolikus – ember kizárólag azt tartozik hinni, amit Teremtője, vagyis maga az Isten nyilatkoztatott ki a történelemben. Márpedig a holokauszt nem ilyen, vagyis akkor lehet – és kell is – róla vitatkozni.
Ennyi. Innentől – szájzár ide, szájzár oda – nincsen több kérdés. Érthető már végre?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info