Hit és erkölcs. A balliberális tábor mindkét szótól hidegrázást kap. Nem véletlenül. Zsigereikben máig ott van az agresszív hit- és vallásellenesség, egyház- és erkölcsgyűlölet. Elég sajtóorgánumaikat szinte bármikor és bárhol felütni, hogy erről meggyőződjünk.

Íróik számára nyilván már Arany János is meghaladott, aki 1850-ben Fiamnak című versében így fogalmazott:

Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

Kilián Csaba János (1916-2000) ferences atya, egyetemi tanár 1954. november 14-i rádióbeszédéből idézek:

„Mennyire vakok azok az emberek, akik abban reménykednek, hogy a keresztény világ békésen együtt élhet a kommunizmussal! S milyen végzetesen naivak és rövidlátók azok az álmodozók, akik engedékenységet, megbékélést remélnek a kommunizmustól a kereszténységgel szemben! Vajon elfelejtik ezek XI. Pius pápa félreérthetetlen ítéletét, hogy „a kommunizmus természetéből kifolyólag vallásellenes”? Hogy homlokegyenest „ellentétben áll az értelemmel és a kinyilatkoztatással”, s arra törekszik, hogy még a kereszténység nyomát is leradírozza a földről? – Vagy elfelejtik ezek az emberek, hogy még a legújabb kommunista megnyilatkozások is a vallás teljes kiirtását hirdetik? – Figyeljük csak meg a következőket:

Ez év július 1-jén írta a Komszomolszkaja Pravda: „A kommunizmus számára nincs nagyobb ellenség, mint a vallás.” – Augusztus pedig a Pravda még azokat is megrótta, akik egyeztetni szeretnék as kereszténységet és a kommunizmust:„Néhány egyházi ember és szektatag azt a teljesen hamis eszmét igyekszik terjeszteni, hogy a vallás és kommunizmus közös eszme alapokkal bírnak; hogy a keresztény evangélium és a kommunizmus rokon tanítást tartalmaznak; s röviden kifejezve, hogy a kereszténység hosszú időn keresztül vágyakozott a kommunizmus után. Teljesen szükségtelen kijelentenünk, hogy a kereszténységet, beleértve egyéb vallási eszmeköröket is, semmi közös vonás sem köti a tudományos marxista-kommunista eszmevilághoz, amely a proletariátus forradalmi osztályharcából nőtt ki.” – Ha még ez sem elég, figyeljük meg a kijevi rádió augusztus 22-i bemondásának egy részletét: „A szovjet népnek nincsen szüksége az égi paradicsom OSTOBA álmaira. A mi népünk saját sorsának a mestere. Nem ábrándos, hanem valóságos boldogságot tart kezében.” (J. L. Listowel: Is Soviet Youth Becoming Religious? The Cath. World, Nov. 1954.)”

(A kommunizmus örvényében. A „Hit szava” rádióprogram beszédei. New York, 1954-55. Trenton, 1955. 37-38. old.)

„A kommunizmus számára nincs nagyobb ellenség, mint a vallás.” Beszédes mondat. Emlékszem, volt egy földrajztanárom az általános iskolában, aki tanóráján 1986-ban kijelentette: „A művelt ember a tudományban hisz, nem a vallásban.” Az illető ma ugyanott iskolaigazgató. (Persze ki tudja, lehet, hogy aztán elsőáldozó lett belőle…)

Tapasztalatom szerint tény, hogy sajnos nagyon kevés az olyan tanító, tanár, nevelő, aki úgy gondolkodik, mint Arany János fentebbi versében. De azért vannak. Becsüljük meg őket! Ők nemzetünk legjobbjai közé tartoznak, akik személyes példaadásukkal, teljes szívükkel és teljes értelmükkel mutatják a kivezető utat a kommunizmus és a liberalizmus káoszából. S a legszebb elismerés, amit kaphatnak, alighanem az, amit egyik hallgatóm néhány éve mondott nekem: megköszönte, hogy megszerettettem vele az irodalmat…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info