Nem mai adatokat fogok idézni – bajosan tehetném, sőt sehogyan sem. Amint a vakondok a föld alatt végzik a munkájukat, a felszínről ebből szinte semmit sem látva, úgy a malterkanalas páholytagok is.

Barcsay Adorján „A szabadkőművesség bűnei” című munkája lélegzetelállító adatokat közölt a hazai szabadkőművesség befolyásáról Trianon előtt. Ebben egészen pontosan 13 367 szabadkőműves nevét közölte. Ebből, írja könyve recenzense, Somogyi István ügyvéd (A szabadkőműves Budapest, Magyar Kultúra, 1922., 656. old.) mintegy 3000-et „más országbeliekre leszámítva, 2000 duplán előforduló nevet véve (Barcsay sok szabadkőművesnek régi és magyarosított nevét is közli, mintegy 8000 a magyarországi szabadkőművesek száma 1918-ban”.

Ennél is fontosabb azonban annak számszerűsítése, hogy e nyolcezer testvér milyen pályán mozgott. Közülük 177 budapesti gyáros, 205 bankár- és bankigazgató, 41 biztosítóintézeti igazgató és 50 egyéb magántársulati személy volt. A teljes névsorban szereplő 6487 szabad pályán mozgó szabadkőművesből „külföldire leszámítva 1800-at, a maradék legalább 40%-át Budapestre tehetjük”.

Igen, fővárosunkra, amelyben „az 1273 szabadkőműves ügyvéd, 1600 orvos, 1600 köztisztviselő, 1450 tanító, 310 újságírónak legalább 40 %-a Budapesten rombolta a keresztény erkölcsöt és a magyar állameszmét”.Sőt a székesfővárosi államrendőrség legmagasabb tisztviselői karából 18 személy szintén páholy tag volt:

Gábor Béla kerület főkapitány
Mattyasovszky György főkapitány
Sándor László főkapitány
Benárd Vilmos rendőrkapitány
Barna Péter rendőrkapitány
Balázs Árpád rendőrtanácsos
Geguss Dániel rendőrtanácsos
Iványos Gyula rendőrtanácsos
Jeszenszky Gellért rendőrtanácsos
Keresztessy Gyula rendőrtanácsos
Schreiber Emil rendőrtanácsos
Bokelberg Ede kerületi rendőrfelügyelő
Laky Imre kerületi rendőrfelügyelő
Petersen János kerületi rendőrfelügyelő.

Somogyi hozzáteszi: „Igaz, hogy Mattyasovszky, Sándor, Gábor, Keresztessy, Bokelberg időközben kiléptek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a fővárosi szabadkőművesség az utóbbi időben még a hozzáférhetetlen és törvénytisztelő államrendőrséghez is be tudott férkőzni!” Sőt! „A háború kitörésekor a főváros tisztviselőinek s a közgyűlés tagjainak nagy része szabadkőműves volt, úgy, hogy joggal büszkélkedett a Kelet 1913. évi 11. száma (289. old.) azzal: A székesfőváros törvényhatósági bizottságában 140 testvér ül.”
(u. ott, 657. old.)

Persze tudom, fanyalogva fogadja az olvasó ezen adatokat, mondván, ha igazak is, jobban érdekelné a mai helyzet. Pedig akkor még azért a közállapotok a maiakhoz képest aránylag kielégítőnek voltak mondhatók. Ilyetén még belegondolni is nehéz, mekkora MA a páholyok létszáma és befolyása…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info