Reggel, délben, este meg kell fújni a sófárt. Különben lecsapnak. Gulágvilág, Recsk, Kistarcsa, Andrássy út 60, nem fontos. Ott ugye nem volt népirtás, nem, dehogy!
Hányhatnékom van. Egy ifjú – néhai kereszténydemokrata – barátom mondta nekem még tavaly, hogy az Orbán-kormány ezerszer inkább udvarol a holokausztvallás szertartásmestereinek, mint minden más 1989 utáni kormány. Amikor ezt meghallottam, volt bennem némi kétely. Ma már azonban nincsen. Köszönhetően – többek között – Latorcai Jánosnak, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkárának.
„Fontos, hogy a holokauszt tanulsága az ifjúság javára váljék” – mondta tegnap a főváros a Holokauszt Emlékközpontban. Mert lassan már mindenhol lesz ilyen központ. Hozzátette: „A fiatalokon múlik, hogyan alakítják nemzetünk jövendő sorsát, ezért fontos, hogy a mártírok sorsát és az embermentő hősök kivételes tetteit, helytállását megismerve formálódjék világképük, megerősödjék identitásuk és önbecsülésük.”
Mindezt Latorcai a túlélő bori munkaszolgálatosok visszaemlékezéseit összegyűjtő, „Kényszermunka, erőltetett menet, tömeghalál” című könyvhöz meghirdetett középiskolai könyvajánlóverseny díjazottjait köszöntve mondta. E könyv pedig a Minerva Kiadó gondozásában, a Miniszterelnökség támogatásával jelent meg.
Lehet, hogy tévedek, de nem tudok arról, hogy például a Trianon miatt 1920-ban hajléktalanná vált mintegy kétszázezer budapesti vagonlakó erdélyi magyar értelmiségi, vagy éppen az 1945 után Kárpátalján legyilkolt magyarok kálváriájáról ilyen kiadvány jelent volna meg a Miniszterelnökség támogatásával. Ha tényleg nem jelent meg ilyen, 1. vajon miért, 2. mikorra várható a fennen hirdetett esélyegyenlőség jegyében. Vagy ilyen csak egyesek szenvedésére vonatkozóan láthat napvilágot?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info