Töprengve olvasom napról napra a migrációról szóló híreket. Ott van az Iszlám Állam, az ISIL, amely állítólag láthatatlan, megközelíthetetlen, sérthetetlen. Olyan, mint a földrengés vagy a tornádó, melyek bekövetkezését valamelyest lehet ugyan előre érzékelni, de megakadályozni nem. Az ISIL terrorfenyegetéseiről szóló információk kérdések sorozatát gerjesztik, legalábbis a még gondolkodni tudó és merő emberben.
Bogár László írja mai publicisztikájában (Hazugságok újratöltve, Magyar Hírlap), hogy „az egyre fenyegetőbb globális válság ellenére az uralkodó beszédhatalom teljes és folyamatos zár alatt tartja a legfőbb kérdéseket”. Eltűnődik ilyenkor az ember. Lehet, hogy még az ilyen megfogalmazásban is ott lappang, mint valami gyilkos miazma, az igazgató fortélyos félelem, a „nem szabad azokat az erőket, személyeket konkrétan megnevezni, mert akkor borul a bili” évtizedeken át megkövesült szemlélete?
Nehogy valaki félreértsen, ezzel nem Bogár fogalmazását kifogásolom, sőt. Maga a kifejezés, a beszédhatalom, a maga nemében egyenesen telitalálat ugyanis. Beszélünk ugyanakkor háttérhatalomról, világhatalomról, ízlésdiktatúráról, véleményvezérségről, melyek valahogy mind egy, hol láthatónak, hol láthatatlannak ítélt folyamatra mutatnak rá. No de lássuk csak, melyek azok a kérdéssorozatok, melyeket az ISIL terrorfenyegetéseiről szóló információk gerjesztenek? Bogár professzor ezeket így fogalmazza meg:
„Valójában ki szítja az iszonyú polgárháborúk tüzét a Közel-Keleten? Ki roncsolta szét végzetesen Afganisztánt, Irakot, Szíriát és Líbiát, mint a térség stratégiai fontosságú elemeit? Ennek részeként ki engedte diszkréten megtörténni 2001. szeptember 11-ét, hogy aztán ürügyként használhassa saját destruktív céljaira? Ki alkalmazza egyre kegyetlenebbül a „programozott káosz” cinikusan brutális logikáját, amit Zbigniew Brzezinski szenvtelen „tudományossággal” már a nyolcvanas évek során megfogalmazott? Ki építette fel és üzemeltette, majd „egyszer használatos” fegyverként dobta el az al-Kaidát, Oszama bin Ladent, a tálibokat, és használja most az Iszlám Államot? És, ha már ennek nyomán sokmilliós iszlám menekült tömeg áramlik ki folyamatosan ezekből az országokból, a sok ezermilliárd dolláros olajjövedelmekkel rendelkező közel-keleti államok, élükön Szaúd-Arábiával, vajon miért nem bocsátották rendelkezésre területüket és anyagi erőforrásaikat iszlám testvéreik megvédelmezésére?”
Ami az ISIL, az Iszlám Állam megnevezésű szervezetet illeti, aki csak egy kicsit is ismeri a világ mai geopolitikai erőtényezőit, pláne az USA arzenáljait, lecövekelve kérdezi: miért nem lövi szitává a szabadság állítólagos hona az ISIL-t? Délibábos naivitás szülte kérdésről van szó csupán? Avagy ama szeptember 11-e mesteri kivitelezése után nem gyermekjáték lenne-e ez?
Átadom a szót ismét Bogárnak: „Megannyi kérdés megválaszolatlanul. Pontosabban szólva, mindenki tudja a választ, csak a politikailag korrekt beszéd globális terrorja változatlanul képes megakadályozni, hogy Európa végveszélyben lévő népe végre elbeszélje helyzetét, és elkezdje megbeszélni teendőit. Mert, ahogy a régi mondás tartja, igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz.”
Igen, de miért képes megakadályozni a globális terror a helyzet elbeszélését? Azt is írja Bogár, hogy „az ember ősidők óta folytatja legtöbbször reménytelennek látszó küzdelmét azért, hogy a jelenségvilág kavargó felszíne alatt valahogy megpillantsa a lényeget”, ami viszont „sohasem látható, legfeljebb sejthető”. Erről eszembe jut, hogy nálunk például egy katolikus pap (Machovich (Csápori) Gyula) már az 1880-as években úgy fogalmazott, vezető szabadkőművesek állítják, az ő kezükben van lényegében minden földi hatalom. Ámde hogy miként, azt ő sem tudta, mert akik ezt állították, szó szerint hétpecsétes titokként kezelték.
„A világunkat valójában irányító erő „láthatatlan”, „arctalan”, nincs is „alanya”, mert azok a személyek, titkos társaságok, népek, nemzetek, országok, amelyek időnként látszólag „megszemélyesítik”, mind csak jelentéktelen közvetítők, egyszer mind elmúlik majd, de a láthatatlan lényeg örök. És ez a láthatatlan lényeg maga a megtestesült mértéktelenség, az öngerjesztő, önfelemésztő örvénylés, a mesebeli Kisgömböc, a láncreakció, a fekete lyuk.
Semmit sem óhajt jobban, mint, hogy frontálisan ütközzünk, harcoljunk vele, de itt is József Attilának van igaza, „ Fegyvert ragadni gyengeség: / megöl az ellenség és megver”. Inkább elhúzódni kellene tőle, elszigetelődni, önkéntes karanténba vonulni. A betegséget persze mindez nem gyógyítja, de legalább a terjedését talán megakadályozhatja.” – írja továbbá Bogár. Csakhogy szerény nézetem szerint van fegyver, aminek használata nem gyengeség, amit bevetve az ellenség sem megölni, sem megverni nem tud. Egy szóval kifejezhető: a hit. A krisztusi, a katolikus. Nem más.
Tudom, sokan feljajdulnak, eszelősnek, bigottnak, sőt egyenesen hülyének tartanak ilyenkor, „nem e világban élő”-nek. Nem haragszom reájuk – elvégre nem ők tehetnek arról, hogy folyamatos agymosáson mentek és mennek keresztül –, csak arra kérem őket, olvassák gyakrabban a Könyvek Könyvét, és akkor nemcsak a mostani publicisztikám címadó kérdésére kapnak követhető, sőt követendő válaszokat, hanem arra is, miként élhetjük túl a minden eddiginél veszedelmesebb világválságot?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
