Kicsoda Jézus Krisztus? Egy csodálatos próféta, nagyszerű néptribun, bölcs tanítómester csupán, vagy magának az Istennek fia? Mindazok, akik csak egy kicsit is ismerik a történelmet, tudják, Rajta kívül nem volt a történelemben még személy, akiről annyi hiteles forrás állna rendelkezésünkre, mint róla. De ami a legfőbb: feltámadásával bebizonyította istenségét.
Lássuk feltámadásának biblikus tényeit! Feltámadását már az ószövetségi Szentírás megjövendölte. A tizenötödik zsoltárban (10-11. versszak) olvassuk: „Nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy romlást lásson szented. Megmutatod az élet útját nekem, színed előtt örömmel töltesz el engem, és jobbodon mindvégig gyönyörűségem leszen.” Szintén az Atya jobbján ülő Krisztus feltámadására vonatkozik Izaiás próféta (52, 13): „Íme sikert arat az én szolgám, fenséges és dicső, és felette magasztos leszen.”
Az újszövetségi Szentírás még határozottabban fogalmaz. Szent Máté evangélistánál ezt találjuk (12, 40): „Valamint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy leszen az Emberfia a föld szívében három nap és három éjjel.” Szent Lukács evangélista pedig ezt írja (11, 30): „Valamint Jónás jelül szolgált a niniveieknek, úgy leszen az Emberfia is e nemzedéknek.” Krisztus legkedvesebb tanítványa, Szent János evangélista és apostol sem vall másként (2, 19, 21.): „Bontsátok el e templomot, és harmadnapra fölállítom azt… Ő pedig ezt a maga testének templomáról mondotta.”
Krisztus feltámadásának tényéről tanúskodnak a saját maga jelenései. Így megjelent húsvét reggelén a jámbor asszonyoknak (Máté 28, 9.), Mária Magdolnának (Mk 16, 9, Jn 20, 11-18), később Szent Péter apostolnak (Lk 24, 34, 1Kor 15, 5), estefelé az emmauszi tanítványoknak (Lk 24, 13-35, Mk 16, 12), sőt este Tamás kivételével az összes apostolnak Jeruzsálemben (Lk 24, 36-43, Jn 20, 19-23, Mk 16, 14, 1Kor 15, 5). Nyolc nappal később ismét megjelent az apostoloknak, amikor már Tamás is velük van, Jeruzsálemben (Jn 20, 24-31), majd a Tiberis tavánál (Jn 21, 19), egy hegyen Galileában az apostoloknak (Mt 28, 16), s valószínűleg ekkor az ötszáz testvérnek is (1Kor 15, 6), Jakabnak (1Kor 15, 7), végül az apostoloknak mennybemenetele napján (Lk 24, 44-53, Mk 16, 15-20, ApCsel 1, 4-11).
Minderről az angyalok is bizonyságot tesznek. „Nincs itt, mert föltámadott, amint megmondotta. Jertek és lássátok a helyet, ahová tették az Urat.” (Mt 28, 6, Mk 165, 6, Lk 24, 5, 6, Jn 20, 9). Akárcsak az apostolok. „Isten föltámasztá őt, megoldván az alvilágnak fájdalmait, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva tartassék.” (ApCsel 2, 24). „Az élet szerzőjét megöltétek, de az Isten feltámasztotta halottaiból.” (ApCsel 3, 15) „Az apostolok nagy erővel tesznek vala tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról.” (ApCsel 4, 33) „A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti a fára függesztve megöltetek.” (ApCsel 5, 30) „Az Isten harmadnapon föltámasztá, s megadá, hogy megjelenjék nem ugyan az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk ővele, minekutána halottaiból feltámadott.” (ApCsel 10, 40-41) „Az Isten feltámasztotta őt halottaiból harmadnapra.” (ApCsel 13, 30)
Maga Szent Pál apostol is lépten-nyomon ugyanígy ír leveleiben. „(Jézus), aki odaadatott bűneinkért és feltámadott megigazulásunkért.” (Róm 4, 25) „Ki az, aki kárhoztasson? Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, az Isten jobbján van s közben is jár érettünk?” (Róm 8, 34) „Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy holtaknak is, élőknek is uruk legyen.” (Róm 14, 9) „Mert mindenekelőtt azt közöltem veletek, amit én is vettem, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott harmadnapon az Írások szerint, és hogy megjelent Kéfásnak, és azután a tizenegynek, azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek; azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak, mindnyájuk után pedig, mint idétlennek, megjelent nekem is.” (Kor 15, 3-8) „Valamennyiért meghalt Krisztus, hogy azok is, akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.” (2Kor 5, 15) „Gondolj az Úr Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, ki feltámadott a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom.” (2Tim 2, 8)
A fentebbi bőséges biblikus bizonyságok alapján húsvétvasárnap üzenete tehát az, hogy Jézus Krisztus feltámadásával bebizonyította istenségét. Amiből perdöntő igazság következik egyúttal: ha Krisztus Isten, márpedig az, akkor tanítása mindig és mindenhol igaz, s mindenkit követésére kötelez. Vallása, a katolikus, nem egy ugyanis a sok vallás közül, hanem az egyetlen igaz, mert MINDAZT, amit hirdetett, csak az tanítja, legyen ez sokaknak bármennyire is keserű pirula.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
