Minő érdekes, a faji megkülönböztetés elleni küzdelem pionírjai sohasem hallatják hangjukat, ha a magyarságot vegzálják mondjuk csak Erdélyben vagy a Felvidéken. Olyankor sohasem vonul fel az Élet Menete. Vajh miért van ez így?

„A rasszizmus ellenei harc nemzetközi napja a Bálint Házban” – ilyen szép helyesírással (vagy ha úgy tetszik, hejesirással) olvasható egy hírcikk a Mazsihisz honlapján. Idézem bevezető (és legtöbbet eláruló) két bekezdését:

„Fókuszban az emberi jogok a Bálint Házban! Március 21. (hétfőn) tartják világszerte a rasszizmus elleni világnapot, a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napját. Három programunk is a rasszizmus ellen és az emberi jogok védelmében emel szót. Magyarországon a rasszista megnyilvánulások elszenvedői a leggyakrabban a cigány emberek.

A világnap azoknak a világszerte erősödő folyamatoknak a veszélyességére hívja fel a figyelmet, amelyek célja egyes embercsoportok társadalmi kirekesztése. A rasszizmus, a xenofóbia (idegengyűlölet), azaz minden diszkrimináció, amely faji, etnikai, nemzeti hovatartozásra vagy vallásos meggyőződésre, nyelvi, kulturális különbségre épül, súlyosan sérti az emberi jogokat, ezért minden törvényes eszközzel küzdeni kell ellene.”

Érdekes. Eddig úgy tudtuk, hogy zsidó származásúként elkönyvelt honfitársaink a leggyakoribb elszenvedői a „rasszista megnyilvánulások”-nak. Ezek szerint azonban mégsem. De maradjunk most kizárólag a magyarságnál! Hány és hány templom van összedűlőben csupán Erdélyben? A Mazsihisz, vagy akármelyik más hazai zsidó szervezet mikor kezdett perselyezésbe rendbetételükért?

Aztán ez is olvasható ugyanott: „A rasszizmus elleni küzdelem világnapján nyíló tárlat hatvan olyan személyiség (költő, író, festőművész, kisebbségkutató, stb.) portréiból áll, akikre méltán lehet büszke nem csak a hazai cigányság, de az egész ország. Mert a romáknak is van mára értelmisége, ha csak maroknyi is. Több tucat alkotó személyiséget ismerhetünk meg, aki nem csupán saját karrierjében, de országa és népe sorsában gondolkodó, követendő példa, IDOL.”

Neveket nem sorolt a Mazsihisz, amiért persze kár megrónunk. Mi sem igen tudunk. Végül megemlíti, hogy az UNICEF becslései szerinti hatmillió szír gyermeket érintő háborús konfliktus miatt is aggódnak a Síp utcában, de hát ez, mint tudjuk, csak alighanem olyan, mint amikor egyesek hívőknek érzik magukat a „magyar szocialisták” Augiász történetére emlékeztető pártistállójában.

Szóval már megint nem a magyarsággal szembeni rasszizmus ellen küzdenek a háttérhatalmi erők hazai bástyáinak őrei. Persze elismerem, nagyon naiv a fogalmazás. Volt idő, akár csak egy napnyi is, amikor az ellen küzdöttek?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info