Kretenizmus jellemzi a balliberális oldalt mindenben, de kiváltképpen oktatási-nevelési kérdésekben. A Civil Közoktatási Platform nevű gittegylet tizenkét pontja iskolapéldája annak, mennyire agyatlanok azok, akik, mint élükön Hiller István, más sem szajkóznak, mint hogy „gyermekközpontú oktatási rendszert kell ki- illetve újraépíteni”. A gyermekek döntsék el, mit tanuljanak – már ha egyáltalán tanulni akarnak.

Igen, nem tévedés, Hiller elvtárs szerint az a baj, hogy a hatalom parancsol az oktatásban is, holott az csak a szülők, gyermekek, tanárok ügye. Jaj de szép! Mondja ezt egy Hiller, akinek a pártja azért, lássuk be, aligha elválasztható a marxista-szenilista hatalomtól. Ő beszélt arról a minap az ATV-nek, hogy mennyire üdvös lenne az említett platform tizenkét pontjának elfogadása.

Nem sorolom fel mind a tizenkettőt, csak néhányat. „Biztosítsák mindenkinek a lehetőséget a középfokú végzettség megszerzésére!” És aki a középiskola előtt az alapműveleteket sem sajátította el tisztességesen, engedjük, hogy a középiskolában elbukdácsoljon az érettségiig, vagy akár jeles eredménnyel tegye le azt? Merthogy vannak rá példák jócskán.

De itt van egy másik aranyköpés: „Csökkenteni kell a tanulói terheket!” Mintha Vekerdy Tamást hallanánk. Középiskolásaink alig tudnak verseket. Történelemtudásuk sem különb. Összetévesztik Mohácsot Araddal, Zrínyit Adyval – már ha egyáltalán három mondatot tudnak mondani róluk. De csökkentsük szegények terheit! Legyen mindenki egyformán funkcionális analfabéta, ugye?

Aztán van olyan pont is, hogy ”követeljük a tankönyvválasztás tényleges szabadságát!” Szép. Hadd kapjanak zöld jelzést a derék liberális tankönyvírók. Miért nem egyenesen azt írták, hogy „követeljük a tankönyvek eltörlését!”? Aztán követelik a pedagógusok szakmai ellenőrzésének szükségtelenségét: „A pedagógus életpályához kapcsolódó minősítés és a pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerét azonnal fel kell függeszteni, a folyamatban levő eljárások befejezésének kivételével.”

No de nincs olyan telivér liberális, aki ne ejtene krokodilkönnyeket a romák szegregációja miatt. „A kormányzat tegyen azonnali intézkedéseket a roma tanulók növekvő szegregációjának visszaszorítása, a diszkrimináció minden formájának hatékony tilalma érdekében!” Magyarra lefordítva: hadd legyen építészmérnök az analfabéta roma is…

Azok, akik ezeket a pontokkal előálltak, csak egyet bizonyítottak: halvány fogalmuk sincs az oktatásról és a nevelésről. Tizenkét pontjukat olvasva viszont ellensúlyozásul idemásolom egy valódi pedagógus, Monostori Martina fészbúkján közzétett gondolatait. Íme:

„Egyetlen kérdésre szeretnék választ kapni a közoktatásban dolgozó tanároktól. Hogyan lehetséges az, hogy egyre több tudatlan, műveletlen tanuló, mi több: számos funkcionális analfabéta kerül a kezem alá a bölcsészkaron?

Hiszen nyilván kiváló érdemjegyeket kaptak sok éven át, ha nem így volna, nem szerezhették volna meg a bejutáshoz szükséges meglehetősen magas pontszámot. Milyen teljesítményre adták nekik a jeleseket?

Ismétlem: bölcsészettudományi karról beszélünk. Idézhetek Madáchot, Adyt, Aranyt, Petőfit, a jelenlévőknek általában a fele (most nagyon jóindulatú voltam) értetlenül néz. Mivel magyarázható, hogy tizenkét évnyi tanulás (?) után jó néhányan összekeverik az igét a főnévvel?

Túlterheltek a tanárok és a diákok? Annyira, hogy írni-olvasni sem sikerül megtanulni számos gyereknek? Túl sok a lexikális tudás? Bizonnyal, mert nemegyszer a mohácsi vész időpontja is gondot okozott már. Igazuk van, minek az a sok évszám meg adat! Minek tudni a főnévi igenevet, a Családi kört, a fordulat évét, hogy Iulius Caesar melyik évszázadban (!!) élt, hogy ki volt az utolsó Árpád-házi király, mit csinált Széchenyi és főleg minek…

Aláhúznám, hogy érettségizett személyekről van szó.

Hogy meséljek valami pikánsat is, egyszer meg mertem kérdezni az előttem ülő történelem szakosoktól, hogy 1989-ben ki kiáltotta ki a köztársaságot. Hosszú csönd. Valaki benyögi: Göncz Árpád… Ismétlés a tudás anyja: történelem szakosoktól érdeklődtem. No comment, ahogyan az ófelnémet mondja.

Mentség, magyarázat mindig mindenre van. Mindig valaki más a hibás. A tankönyvíró, a kormány, a miniszter, az időjárás, a templom egere. Nem kellene egy picike önvizsgálat?

Hogy ebben segítsek, újra fölteszem a kérdést: hogyan juthat el egyetemig az, aki alapvető tudással sem rendelkezik? Nemcsak a tantárgyi tudásuk hiányos, úgy látom, a neveléssel is súlyos gondok vannak. Sokan képtelenek tisztességesen megírni egy e-mailt, halvány fogalmuk sincs, mi a megszólítás, hogyan foglalom össze tömören és világosan, mi a problémám, hogyan kell megírni egy kérvényt vagy önéletrajzot. Egy dologban azonban jeleskednek: a jogaik ismeretében és érvényesítésében. Ámde a kötelesség szótól a hideg is kileli a legtöbbjét. Hol és kitől tanulták ezt? Ha lehetne, név szerint kérném… Jaj, dehogy! Hiszen már megint a jogok! A személyiségiek, az állampolgáriak, az akármilyenek! Emberek, én is szeretnék tüntizni! Azok ellen, akik ilyenné nevelték a gyerekeket. Nevelték? Rossz szó. Nevelésről jobbára szó sincs. Oktatásról se nagyon. Tisztelet az egyre ritkuló kivételeknek. Mondom, egyre ritkuló. Vagy már ez sem számít…?”

Hát azok körében egyáltalán nem, akik „tüntiznek”. Nekik csak egy számít: pontosan olyan hülyék legyenek alattvalóik, mint ők maguk. Írni, olvasni, számolni sem tudnak – ez azonban nem zavarja a „pedagógustüntetőket”. Más szavakkal: nem volt gyermekszobájuk, s azt akarják, másoknak se legyen. Sőt senkinek se.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info