Az internet világában se nem túl ritkák, se nem túl gyakoriak a mélyenszántó eszmefuttatások. Ilyen Sümeghi Lórántnak a 888.hu-n tegnap közölt elemzése a két fogalom érteléméről.
Helyesen mutat reá benne, hogy még nem létezett modern újkori értelemben vett politikai-társadalmi antiszemitizmus, amikor európai uralkodók törvényekben tiltották a túlnyomórészt talmudista zsidók által diktált kamatszedést:
„A legkorábbi feljegyzések szerint 1290-ben, első Edvárd angol király ediktumban tiltotta ki az összes zsidót a szigetországból. Felmerül tehát a kérdés, vajon beszélhetünk-e Edvárd királyról antiszemitaként? Le kell szögezni, hogy az akkori kor jogrendszere alapján az angol katolikus egyház tiltotta a kölcsönök kamatra való folyósítását, míg az ott élő nagyszámú zsidó közösségek Talmud-alapú filozófiája e tevékenységet engedélyezte.”
Világos beszéd. Nem kellett ahhoz egy Istóczy Győző vagy Adolf Hitler, hogy a kölcsönök „kamatra folyósítása” ellen egy politikus felemelje szavát.
Mégis, miben különbözik az antiszemitizmus az anticionizmustól Erre a szerző így felel:
„Amíg az antiszemitizmus kollektíven, egyfajta torz faji megkülönböztetés alapján rangsorolja a zsidók helyét a társadalomban, addig az anticionizmus nem személyeket céloz, hanem egy politikai eszmét − értelemszerűen a cionizmust −, amely a zsidó népet felsőbbrendűnek tekinti, amelynek értelmében alanyi jogon megilleti őket egy olyan földrész, amely több mint ezer évig nem hozzájuk tartozott, mi több, vallásuk több ízben tiltja annak birtoklását. Ebből kifolyólag még csak átfedés sincs a két a fogalom között, hiszen míg zsidóellenesség a rasszizmus jegyében még a népirtást sem veti meg, addig a cionellenesség egy megosztó körülmények között megalapított állam békés feloszlatása mellett érvel.”
Csakhogy a zsidóság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket:
„A Tóra − amely a keresztény vallásban Mózes első öt könyvét takarja − szerint az akkori kiválasztott zsidó népnek Jahve feltételeket támasztott annak érdekében, hogy elfoglalhassák és békében élhessenek a Szentföldön, azonban e kritériumoknak nem tudtak megfelelni, amely a vallásosság és a tisztesség legmagasabb fokát írták elő.”
Nem tudtak bizony, aminek „eredménye „ a diaszóra, a szétszóratás. Nem véletlen, teszi hozzá, hogy Izrael igazi belső ellensége a Neturei Karta nevű ultra-ortodox rabbinikus szerveződés, mely eredetileg 1938-ban alakult, cion-ellenességet meghirdetve, miszerint egy mesterséges zsidó állam létrehozását tiltja a Messiás eljöveteléig a Tóra és a Talmud:
„Elmondásuk szerint a bűneik miatt lettek szétszórva, így véleményük szerint csak akkor lehet visszatérni Izrael földjére, ha bűneik megbocsátásra kerülnek, azaz eljön a Megváltó. A szervezet világszerte megtalálható, apróbb tömörülésekbe koncentrálódott közösségek formájában. New Yorktól kezdve, Jeruzsálem külterületén keresztül, egészen Londonig szinte minden jelentős városban megtalálhatóak. Emellett intenzív vallásos oktatási intézményrendszereket tartanak fenn, ahol az általános istenfélelemre és a szokásjogok merev betartására nevelik gyermekeiket.”
Az említett portál fentebbi írásához valójában érdemben nehéz is lenne bármit hozzátenni. Legfeljebb annyit, amennyit már magunk is hirdettünk kezdetekről fogva: az antiszemitizmus és az anticionizmus nem ugyanaz!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
