Aki, még ha csak középiskolás fokon is, jártas a világhistóriában, persze kapásból rávágja, hogy nem. Más a helyzet persze a Síp utcai zsidó fajvédőknél. A nagyotmondásoknak arrafelé régi hagyományai vannak. Most éppen Frölich Róbert országos főrabbi eresztette kísérleti léggömbként a levegőbe a maga értelmezését az antiszemitizmusról.
Szóról szóra idézem az erről való nyúlfarknyi cikket a Mazsihisz honlapjáról:
„Új arcot öltött az elmúlt évtizedben az antiszemitizmus: az Izrael-ellenességet – mondta Frölich Róbert országos főrabbi szerdán az M1 aktuális csatorna műsorában.
A főrabbi, akit a holokauszt-emléknap alkalmából kérdeztek, a műsorban elmondta, az Izrael-ellenesség egy „ügyes” összemosása a zsidók államának és zsidó embereknek.
„Tulajdonképpen ebben semmi új nincs, mert Izrael állam megalakulása előtt, mielőtt az antiszemitizmus fogalma egyáltalán létezett volna, mondjuk 15-17 században (…) volt az antijúdeizmus” – mondta, hozzátéve, hogy a modernkorban pedig feltűnt antiszemitizmust, most pedig az Izrael-ellenesség.”
Hangsúlyozom ismét, szóról szóra ez jelent meg. Igen, ilyen szövegezéssel, ilyen helyesírással. Ami persze már önmagáért beszél. Csak az a különös, hogy az efféle fogalmazók magyaroknak is tartják magukat – azon túl, hogy zsidóknak. Ami persze szintén nonszensz, de ebbe most nem menjünk bele. Maradjunk a megfogalmazásnál.
Csak Izrael állam megalakulása óta van antiszemitizmus, ilyen fogalom egyáltalán nem is létezett előtte? A rabbi szó tanítót jelent. Kérdezem, milyen tanító az, aki szemrebbenés nélkül ilyet mer állítani? Aztán Izrael nem ab ovo zsidó állam, ahol zsidó emberek határozzák meg mindazt, ami ott történik?
Egy biztos: az efféle megnyilatkozások nemhogy csökkentik, hanem növelik az antiszemitizmust. De hogy mellé tegyek egy másik megnyilatkozást is: amint a Nol.hu írja, Röhrig Géza, a Saul fia főszereplője az Európa Parlament holokauszt-emléknapján tartott beszélgetésen elmondta, „ő két dolgot hiányolt a Saul fia elkészültéig. Az egyik, hogy az összes film a túlélők történeteit meséli el, ami nem ad teljes képet az eseményekről. A másik, hogy egy ilyen extrém téma újszerű filmkészítési eljárást igényel, a hagyományos eszközökkel nem lehet elmesélni a történteket.”
Beszédes két mondat. Tehát e filmek nem kifejezetten tényszerűek, inkább csak meseszerűek, ami meg is látszik elkészítésükön. Akkor viszont nyilván el kell gondolkodni, miért nem keltenek katarzist, miért nem váltanak ki egy milligrammnyi hatást sem abból, amit viszont a Lovasíjász kiváltott? Visszatérve azonban, de már csak egy mondat erejéig, Frölich főrabbihoz: ahhoz, hogy valaki tanítson, előbb tanulnia kell, mindenekelőtt történelmet.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info