Pontosabban az amerikai vezetés, tehetnők hozzá. Ez derül ki egy német politológus, Alexander Rahr minapi nyilatkozatából, valamint, hogy a német vezetés túlteljesíti a német állammal szemben támasztott liberális elvárásokat, melyek egyre több németet tesznek a „szélsőséges”-nek titulált erők híveivé.
A Magyar Nemzet pénteki számában vele készült interjúban (Stier Gábor: Elérkezett a Willkommenskultur csődje?) Rahr nem kertelt: „A semmivel, senkivel sem törődő, a nőket molesztáló, az európai hagyományokra, szokásokra fittyet hányó fiatal arabok képében új veszéllyel szembesül a társadalom. Összeomlani látszik az az Angela Merkel által is sokat hangoztatott elképzelés, hogy Németország a maga nyitottságával a befogadás, a tolerancia, az integráció új európai modelljévé válhat. A társadalomban ezzel kapcsolatban táplált illúziók szép lassan elszállnak.”
El bizony. Mert hiába is, hogy hatalmas liberális nyomás nehezedik a német kormányra, ha az még minimálisan sem toleráns a pont az iszlám invázió által megalázott német állampolgárok iránt. A németek egyre nagyobb részét továbbá elbizonytalanította, sőt sokkolta a rendőri fellépés elégtelensége, az, hogy nem érezhetik már magukat személyes biztonságban. Szintén egyre többeknek van elegük abból, hogy ha rendet, közbiztonságot követelnek, lerasszistázzák, lenácizzák őket a politikai elit hivatalos szervei, médiumai. Rahr hozzátette: Németországnak folyton „bizonyítania kell, hogy túllépett a múlton, liberális demokráciát épít, tiszteletben tartja az emberi jogokat, és kétségtelen, hogy sokszor túlteljesít”, s eközben el-elfelejtkezik arról, hogy önmagát tisztelje, aminél fogva félő, hogy előbb-utóbb „megkérdőjeleződik európai vezető pozíciója is”.
Arra az újságírói kérdésre, „mi lesz a válságban lévő Európával, ha legerősebb hatalma is elveszti a tekintélyét, és megkérdőjeleződik vezető szerepe az Európai Unióban”, így felelt Rahr:
„Ez jó kérdés. Különösen most, amikor mind az euró-, mind pedig a menekültválság kapcsán világossá vált, hogy Amerika nem tud, nem akar segíteni a bajban lévő Európának. Ilyen helyzetben nagy szükség lenne egy erős, cselekvőképes Németországra.”
Pontosabban tudna segíteni Amerika, de nem akar. Amúgy pedig vigasz, hogy volt már Németország hasonló válság-, sőt katasztrófahelyzetben – Weimar idején, és aztán ütött az óra, rend lett. De hát éppen ettől félnek, sőt rettegnek annyira a háttérhatalmi erők. Ha rend lesz, nekik végük.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info