Az ember nem hisz a szemének. Egy bécsi katolikus „teológusnő”, Perintfalvi Rita nyilatkozta ezt nemrég. Az erről beszámoló Mandiner.hu, valamint a hölgyemény e tárgyban korábban protestánsoknak adott interjúja alighanem minden képzeletet alulmúl. Hiába, egy vérbeli liberális, helyesebben libertinus nem ismer semmi normálisat.

De lássuk mindenekelőtt a Mandiner.hu rövid írását:

„Perintfalvi Rita Bécsben tanító teológus arról beszél a Szimpozion Egyesület videóján: gyermekkorában egy többé-kevésbé vallásos családban nőtt fel, de sokfelé kereste a spiritualitást, transzcendenciát, így például a buddhizmusban is, végül azonban visszatalált a katolicizmushoz. Ehhez képest, mint mondja, sokkal később, egy előadás alkalmával találkozott meleg keresztény fiatalokkal, hús-vér emberekkel, s hallott olyan történetet, hogy a plébános ki akarta gyógyítani a meleg fiút a homoszexualitásból. Perintfalvi szerint a papoknak találkozniuk kellene gyakrabban hús-vér melegekkel, és gondolkodni azon, hogy tudják őket a közösség részévé tenni. Ezért örült a teológus az őszi családszinódusnak, ahol szóba került a püspökök részéről a homoszexuális személyek kérdése is. Perintfalvi nem érti, hogy lehet egyértelműen bűnként elítélni a homoszexualitás megélését. A teológus azt sem érti, miért nem lehet hivatalosan elköteleződnie valaki mellett egy életre egy meleg személynek, ha szereti.”

Most hadd ne nyelveljünk a „teológusnő” fogalmán – bár ennek használata száz éve még protestáns közösségekben is alighanem kiverte volna a biztosítékot. Inkább maradjunk annál, hogy nem érti a drága, miért bűn e nemi deviancia. Nem, ilyenkor elakad az ember szava, és hálát ad azért, hogy mi talán még nem tartunk azért itt. Legyen itt bármekkora reneszánsza is a társadalom bizonyos szegmenseinek, nálunk még nem tanítanak teológiai karokon ilyet.

A „teológusnő”-nek azonban ez nem az első megnyilatkozása ez ügyben. Az Evangelikus.hu-nak tavaly augusztusban elmondta, hogy Bécsben azért teljesen más a teológiai gondolkodás, mint itt: „nagyon nyitott és nagyon nőbarát”, hála a gender-ideológiának: „Ausztriában még működik a gender mainstreaming a politikai életben, ami nálunk teljesen negatív fogalommá vált. Ott ez azt jelenti, hogy ha egy bizonyos pozícióra egy férfi és egy nő pályázik, azonos végzettség esetén a nőnek kell előnyt élveznie.”

Az ember ereiben egyszerűen meghűl a vér. A gender-ideológia hívei a nemek esélyegyenlőségéről beszélnek folyton. És a valóság? A kiemelt mondat elárulja. Egyre azonban jó volt ez a nyilatkozat, arra, hogy felfedje a gender-ideológia alávalóságát. Mert ne legyenek illúzióink: ha egy „teológa” bekerül a papneveldébe, a kispapok szeme már nem Aquinói Szent Tamás szövegein akad meg, hanem az ő gömbölyded idomain…

Mindenesetre Perintfalvi teológa nem retten meg önmagától, attól, hogy ellentmondjon saját magának. Az imént tehát valósággal kizárta a férfinemet a pozícióválasztásból, de pár bekezdéssel odább már így nyilatkozott: „ Az a gondolat, hogy a gender a halál kultúráját képviseli, Gabrella Kuby-tól származik, aki igyekszik teljes mértékben félremagyarázni ezt a fogalmat. Hiszen a gender csupán társadalmi nemet jelent, semmi többet. A nemek társadalmi egyenlősége mind a nő, mind a férfi szempontjából próbál igazságos társadalmi struktúrát létrehozni. Ebből tehát a férfiak sincsenek kirekesztve, bár sokan szeretik azt gondolni, hogy a gender férfiellenes.”

A kérdések kérdése ezek után persze az, hogy mégis mit keres egy ilyen perszóna egy katolikus egyetemen? „Azok a szervezetek, akikkel kapcsolatban vagyok, és akik olykor felkérnek előadónak, vitapartnernek, szívesen neveznek feministának, hogy ezzel kifejezzék az összetartásunkat. Ez teljesen jó és helyes és vállalom is, mert ez összeköt minket.”– mondja. Akkor viszont egy ilyen intézménynél semmi keresnivalója nincsen. De hogy mégis ott van, egyet jelent: az az intézmény csak bitorolja a katolikus jelzőt.

Legszívesebben itt be is fejezném a teológával való foglalkozást, ámde egy bekezdést azért mégiscsak ide kell még hogy másoljak tőle, jelzéséül annak, hogy a libertinus gőg milyen mélyre süllyeszti az efféle embert. Arra a kérdésre, hogy ha lehetne, szívesen lenne-e pap egy „katolikus gyülekezet” élén, így felelt:

„Magamra tudós emberként tekintek – nyilván azért is, mert nem volt másra lehetőségem. Esetemben az is kérdés, hogy házas nőként lehetnék-e katolikus pap, mert azt már végképp nem tudom visszacsinálni és még kevésbé szeretném. Ha lehetnék így egy katolikus gyülekezet vezetője, akkor biztos, hogy érdekelne a dolog. Szerintem alkalmas lennék erre a feladatra, és ez egy nagyon működőképes, virágzó, elfogadó és nyitottan gondolkodó egyházközség lenne.”

Hja, innentől már csak egy paraszthajszál a nők „papokká szentelése”. S míg e sorokat rendezem, eszembe jut Faddy Othmár néhai ferences atya, az ő derűs, optimista, kiegyensúlyozott természete, hamisítatlanul krisztusi gondolkodásról tanúskodó szemlélete. Tizenhat éve készült vele egy interjú (szövege az akkor megjelent Hajnali fények. Küzdelem a sötétség ellen című kötetében olvasható). Ebből idézek:

„Strausz Éva: Lassan túlnépesedik a Föld! Ha minden gyermek megszületne, nem tudná eltartani!

Faddy Otthmár: Ez a Föld százszor ennyi embert is el tudna tartani, ha a pénzt nem gyilkolásra költenék, hanem egymás javára fordítanák… A civilizáció tönkreteszi az embert. Lassan eszközzé válunk. A nők megmenthetik a világot, amely most nagyon nehéz időszakát éli. Szerintem azért is, mert az emberek eltávolodtak az isteni eszményképektől. A ma embere tévelyeg – és Káin példáját követve: öl! Soha semmi nem elég. Kielégítetlen vágyak hajtanak sok embert az erőszakra épülő világban. Mihelyt nem teljesül az akaratuk, önmaguk szabta törvények szerint kezdenek élni. Ezt a folyamatot a nő indította el… Nem az volt a főbűne, hogy evett a tudás almájából, hanem hogy megkísértette a férfit.

Strausz Éva: Könnyű Katát táncba vinni…, illetve Jóskát. Ön szerint mi lenne a nők teendője?

Faddy Otthmár: Maradjanak nőiesek. Ne férfias módszerekkel akarjanak előbbre jutni. A nők csakis az önzetlenségükkel győzedelmeskedhetnek a férfi önzése fölött, és csakis így nemesíthetik a férfit. A nő eredendően nemes és finom. Maradjon is ilyen!”

Igen, maradjon is ilyen. Ja és ami meg a bécsi teológát illeti: az ilyen tényleg jobb, ha nem szül, hacsak nem tekintjük gyermekének a feminizmust. Ami viszont páholyba való, de nem katedrára.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info