Különös figurája a balliberális történészi garnitúrának Karsai László. Portálunkon magunk is többször foglalkoztunk már fölöttébb felemás nyilatkozataival, kiváltképpen a hazai zsidóság második világháborús szerepével foglalkozókkal. A minap a Mein Kampf hamarosan Németországban való megjelenése kapcsán szólalt meg.
Az ATV vendégeként szóról szóra ezt nyilatkozta:
„Természetesen a kiadás mellett vagyok. Körülbelül harminc éve tanítom a Mein Kampfot a szegedi egyetemen. Nem a teljeset, mert részint unalmas részek is vannak benne, de a fontosabb fejezeteket mindenképpen, tehát a fajvédelemről, fajüldözésről vagy a külpolitikai elképzeléseiről szóló részeket nagyon jó lett volna, ha már az 1920-as, 1930-as években elolvassák sokkal többen, és akkor megismerték volna az igazi Hitlert. Egyébként aki hozzá akart jutni, az ma is hozzájuthat, akár papírfedelű kiadásban, akár a neten. Nem akarok népszerűséget vagy reklámot csinálni neki, de attól, hogy most megjelenik, én nagyon remélem, hogy egy normális kiadás lesz, tehát egy megfelelő szakmai előszóval és lábjegyzetekkel. A német kiadás állítólag dupla olyan hosszú lesz, mint az eredeti kézirat. Énszerintem igen, ki kell adni.”
Bontsuk csak mindezt elemeire! Méltó-e egy történészhez, hogy egy korszakformáló ideológiai művet, amelyben az egyes fejezetek szervesen egymásra épülnek, önkényes kiragadásokkal ismertessen? Aki csak egyszer is kezébe veszi a szóban forgó művet, még ha ideológiailag vitába is száll vele, mondhatja-e, hogy bármely részletében „unalmas” lenne? Nem furcsa ezt pont egy történész szájából hallani, miként továbbá azt is, hogy vannak benne „fajüldözés”-ről szóló részek, vagy hogy milyen jó lett volna, ha annak idején mind többen elolvassák ezeket? Ha valakinek, hát nem éppen neki kellene tudnia, hogy a két világháború között Németországban a legismertebb könyv éppen ez volt – olyannyira például, hogy házasságkötéskor a párok a német államtól ezt kapták nászajándékba? Aztán az sem igazán érthető, hogy mitől feltétlen kritériuma egy kiadás normális mivoltának az előszóval, lábjegyzetekkel való ellátottság?
Rövid nyilatkozatának azonban legfontosabb mondata alighanem ez volt: „Tudnék mondani olyan könyvesboltokat és kiadókat, ahol ennél penetránsabban antiszemita és kártékonyabb művek is megjelentek és folyamatosan megjelennek Magyarországon és másutt is.” Érdekes. A közmédiumok másról sem szólnak, mint arról, hogy ez a mű az antiszemitizmus bibliája. No de lássuk nyilatkozata befejezését:
„Egyébként maga Hitler nagyon sajnálta, hogy megírta ezt a művet. Ő azt mondta egyszer, hogy ha tudja 1925-ben, hogy nyolc éven belül hatalomra jut, akkor nem engedte volna megjelentetni. Van neki egy második kötete is, a Mein Kampf folytatása, az viszont már tényleg annyira unalmasra és csak a külpolitikával foglalkozóan sikerült, hogy azt a saját kiadója akkor nem adta ki 1928-ban, csak a halála után jelent meg.”
Karsai nagyon szeret precíz ember hírében állni. Éppen ezért különös, hogy aki máskülönben annyira nélkülözhetetlennek tartja a szakmaiságot, most ennyire hányaveti legyen. Ugyan hol, mikor, kinek mondta a fentieket Hitler, és már megint mit jelentsen az „unalmas” jelző műve folytatásának megítélésével kapcsolatban?
Mindez mindegy most, a lényeg, hogy nem fél a Mein Kampf megjelenésétől – mondhatnók. De csak részben. Mert valójában egyáltalán nem mindegy, hogy ha már valaki katedrán áll, miről mit és miként tanít.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info