Vajon kik is vannak ottan? Nyilván nem nehéz persze kitalálni. Pláne, hogy már most egyre többeknek van belőlük elegük – legalábbis véleményvezéreikből. No de lássuk csak, konkrétan kikről is van szó!
Nos, olyanokról, akik amolyan bokrétáknak képzelik magukat Isten kalapján. Itt van mindjárt Ungváry Krisztián, aki nemcsak történész, hanem borász is. A „Szőlő-levél” című borászati orgánumban jelent meg egy írása, amit – amolyan újévi köszöntőként? – a minap a Mazsihisz honlapja is közzétett. Már írásának a címe is mindent elárul: „A fejlődés motorjai Tokaj-Hegyalján: a zsidóság”.
Hja, ahogyan a kenyérhez a kovász, a borászathoz a zsidóság is kell. Sőt nélkülözhetetlen hozzá: „A zsidóság a 19. század első felében a borvidéken meghatározó etnikumnak számított, és minden újításnak első számú terjesztője volt. Persze a bor belföldi és külföldi kereskedelmében is meghatározó szerephez jutott.”
Elvárandó azonban, hogy egy történész, ha önmagára ad, ne csak lelkesedjen valakikért, hanem oknyomozóan kutasson a históriában. Ez azonban valahogy, legalábbis ha bizonyos témákhoz nyúl, nem kenyere Ungvárynak, ugyanis így fogalmaz:
„A zsidóság integrációjának és elfogadottságának ékes bizonyítéka, hogy az eredetileg antiszemita céllal is létrehozott Hegyaljai Borkereskedelmi Társaságnak 1840-re már zsidó tagjai is voltak. Azok a törekvések, amelyek a zsidók kirekesztését célozták a gazdasági életből, egészen 1920-ig nem tudtak az állami politika szintjére emelkedni, bár „igény volt rá”, amit a különböző vármegyei előterjesztések bizonyítanak.”
Antiszemita cél is szerepet játszott a nevezett társaság létrehozásában? Ha igen, vajon miért? S ha később már voltak zsidó tagjai is, miért, hogy nem szűnt meg a „zsidók kirekesztése”, miért volt reá „igény”? Amint írja Ungváry, „Sátoraljaújhelyen 1801-ben az aszúkészítést, az essenciakészítést és az ezzel való kereskedést még tiltották számukra.” Mindez tény, de mi volt a tiltás oka?
Nem, erről hallgatott kiváló történészünk-borászunk. Nekem viszont, ha úgy tetszik válaszként, eszembe jutott egy tokaji borász, aki elmondta, hogy hajdanában-danában egy öreg zsidó borász végrendeletében meghagyta fiának: „Fiam, ha jót akarsz, jegyezd meg: szőlőből is lehet ám bort készíteni!”
Ennyit a felpanaszolt kereskedelmi tiltás okáról és magáról Ungváry uraságáról – akit, nem mellesleg, a Mazsihisz honlapja magyar történésznek és borásznak titulál. No igen. Ungváry magyarul ír és hazánkban foglalkozik a borral, tehát magyar! Legalábbis, amíg nem kell annak megfelelően gondolkodnia.
Hiába, a borászat is zsidó privilégium, tudtuk meg tehát tőle. Miként általában a vendéglátás is. Szintén a Mazsihisz honlapján olvasható: „Amerika legjobb étterme az izraeli Timna New Yorkban”. Az ErecPress-től átvett hír szerint a „32 éves Kirját Motzkin-i Nir Mesika séf csupán nyolc hónapja nyitotta meg legújabb üzletét East Villageben, és a helyet máris az ország legjobb éttermének választotta az USA Today napilap és a 10Best olvasótábora.” A kitüntetés kapcsán a ynet riportere, Cipi Shmilovitz beszélgetett a séffel, aki elmondta:
„Az álmom mindig is az volt, hogy végre feltegyük az izraeli konyhát is a kulináris térképre, de igazság szerint először nagyon féltünk nyíltan kijelenteni, hogy ez egy izraeli étterem. Aggódtunk a biztonság, a politika, az előítéletek miatt. Attól tartottunk az emberek nem fognak jönni, de végül azt mondtuk, mi igenis izraeli ételeket akarunk felszolgálni és ezt fel is vállaljuk. Végül is jó döntést hoztunk, mert bár New York kulináris térképe rendkívül sokszínű, az izrali ételekkel bőven van hely a piaci növekedésre. “
Hja, ama fránya előítéletek! Fölöttébb érdekes. Ha nem zsidók kezdtek borral foglalkozni vagy éttermet nyitni a történelemben, nem igazán voltak előítéletek. Miért, hogy ezek csak zsidókkal kapcsolatban merülnek fel? Ungváry urasága mikor fog erről végre érdemben értekezni?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
