„A megálló területén tilos a dohányzás! Ha rágyújt, akár 50.000 forintra is büntethetik!” – köszönt rám a BKV felirata egy buszmegállóban. Ebben benne van az istentelen világ igazi arculata. Miért, egy méterrel odébb büntetlenül lehet szennyezni a környezetet?
A kétezer éve testté lett Ige tanítása teljesen mást hirdet, mint amit a fentebbi felirat. A karácsonyi éjféli szentmise szentleckéjét idézem (Tit 2, 11-15.):
„Carissime: Appáruit grátia Dei Salvatóris nostri ómnibus hominibus, erúdiens nos, ut abnegántes impietátem, et saeculária desidéria, sóbrie, et juste, et pie vivámus in hoc saeculo, exspectántes beátam spem, et advéntum glóriae magni Dei et Salvatóris nostri Jesu Christi: qui dedit semetípsum pro nobis: ut nos redímeret ab omni iniquitáte, et mundáret sibi pópulum acceptábilem, sectatórem bonórum óperum. Haec lóquere, et exhortáre: in Christo Jesu Dómino nostro.”
Magyarul:
„Kedvesem: Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget s a világi vágyakat, s éljünk józanul, igazán és jámborul e világon, várva a boldog reménységet, s a nagy Isten és Üdvözítőnk Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét, ki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, s jócselekedetekre igyekvő, tulajdon népévé tisztítson. Ezt beszéld, erre buzdítsd Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Világos beszéd. Mindig és mindenhol tagadjuk meg azt, ami istentelen, ami káros. Vagyis ne csak a buszmegállóban ne gyújtsunk rá.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem valahogy úgy tűnik, sokan úgy vannak a karácsonnyal, mint a buszmegálló fentebbi feliratát szövegezők. Suttyomban lehet emlékezni a Megváltóra is akár e napon. Beszélhetünk a kereszténységről, de csak a múltban. A jelenben és pláne a jövőben azonban ennek már nincs, nem lehet helye. (A minap maga Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mondta, hogy „a keresztény Európa, keresztény Magyarország utópia, ábránd”.) Amint tudjuk, a karácsony keresztény szimbólumainak nyilvános használata sok helyütt tiltott. Ha valaki mégis használni merészeli őket, vagy büntetést fizethet, vagy ha még netán mégsem, a stigmát azért megkapja: avítt, szélsőséges, kirekesztő, amit tesz. Le a kereszttel, sőt bármivel, ami Krisztusra emlékeztet! Az inkább büntetendő, mint a buszmegállóban való dohányzás.
Nos, elárulom: azok közé tartozom, akik nem szégyellik e stigmákat, nem tiltakoznak, amikor reájuk ragasztják őket, már csak azért sem, mert tudják, kifélék, mifélék azok, akik e címkézésben olyan otthonosak. Csak sajnálják őket, amiért Szent Pál idézett intelme süket fülekre talál náluk.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
