Nyilván vannak, akik erre igent mondanak, de azok is kétfélék. Egy részük azt mondja, vannak, akik zsidónak születtek, de magyar hagyományokon nevelkedtek és azokat fogadták el, így önmagukat már magyarnak tekintették, és nem zsidónak. Más részük szerint aki zsidó, egyben magyar is, ha hazánkban nőtt fel és élt vagy él.
Nos, az előbbiek szerint tehát nem lesz valaki automatikusan a magyar kultúra képviselője csak azért, mert itt élt és megtanulta anyanyelvünket. Viszont lehetnek olyanok, akik valóban bizonyították, hogy részei a magyar kultúrának. Gondoljunk csak Karinthy Frigyesre, aki megsiratta a történelmi Nagy-Magyarországot fiához írt levelében a Kosztolányi Dezső által szerkesztett „Vérző Magyarország. Magyar írók Magyarország területéért” című antológiájában!
De mi a helyzet az utóbbiakkal? Ez a kérdés merül fel az MTI keddi tájékoztatása kapcsán. Idézek belőle:
„A zsidó emberek részét képezik a magyar kultúrának és részei a magyar tradícióknak is – jelentette ki kedden Izrael magyarországi nagykövete a Zsidó kéziratok és szertartási tárgyak című vándorkiállítás szolnoki megnyitóján az Aba-Novák Agóra Kulturális Központjában. Ilan Mor kiemelte: a tárlat ajtót nyit a zsidó vallásra, hagyományokra és kultúrára, közelebb viszi a magyarságot a zsidósághoz, lerombolja a megbélyegzést és az előítéleteket. A hosszú ideje tartó kapcsolat ellenére azonban még mindig szükség van arra, hogy zsidók és nem zsidók Magyarországon megismerjék és megértsék egymást.”
Kérdezem tisztelettel, a zsidó kéziratok és szertartási tárgyak mióta részei a magyar kultúrának? A vándorkiállítás anyaga speciálisan zsidó hagyományokhoz kötött. Ezeknek tehát az égvilágon semmi közük nincsen a magyarság tárgyi örökségéhez, néprajzi emlékeihez.
Mindig keserű lesz a szám íze, ha efféle nagyotmondásokat hallok, mint most – igaz, ebben Ilan Mórnak már komoly gyakorlata van. A kérdés azonban továbbra is ugyanaz, mint volt eddig: van-e ma a hazai zsidóságnak olyan szerve, vagy rétege, amely kikéri magának az ilyen hamis „magyar-zsidó” vagy „zsidó-magyar” egymásra borulást? Ha igen, miért hallgat ilyenkor?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
