Távol álljon tőlem ezúttal is a polgárpukkasztás, azonban vannak helyzetek, amikor az ember kénytelen olyan kérdést feltenni, amit nem kellene. Ilyen helyzet a mostani is. No de miről is van szó?

Nézem a Mazsihisz honlapját. Tegnap hírcikkben számolt be arról, hogy „online elérhető, zsidó történelemkönyvet hozott éltre a Haver Alapítvány: elsősorban középiskolásoknak és tanáraiknak kínálnak komplex oktatási anyag gyűjteményt és eszköztárat”. Ezen 1895-tól 1989-ig lehet olvasni a hazai zsidóság történelméről, éspedig igencsak sajátságos olvasatban. Merthogy az 1920-ban életbe léptetett numerus clausus-ról például ezt olvassuk:

„A törvényt megszavazó Nemzetgyűlés az állampolgári jogegyenlőség, a tanszabadság és az egyetemi autonómia elveit sértette azzal, hogy gyakorlatilag faji alapra helyezte az egyetemen tanulás jogát. S ezen az sem változtat, ha figyelembe vesszük, hogy más európai országokban (pl. Lengyelországban), sőt, az amerikai Yale és Harvard egyetemeken is volt érvényben zsidókra is vonatkozó kvótarendszer.”

Gondolkozzunk csak egy kicsit! Az „állampolgári jogegyenlőség” megnyilvánulása volt az, hogy az öt százalékot kitevő zsidóság adta az egyetemi-főiskolai hallgatók 30 százalékát? Maga a honlap elismeri alább, hogy kellett a férőhely a felsőfokú oktatásban, ugyanis „Trianon következményeként 400 ezer magyar menekült érkezett új határokon túlról, akik többsége állástalanná vált diplomás közszolga volt (pl. köztisztviselő, tanár)”, a kormányzat pedig éppen ezért „hosszabb távon ennek a rétegnek kívánt helyet biztosítani a magyar felsőoktatásban és az állami munkaerőpiacon”.

A honlap elrettentésül idéz egy cisztercita atyát (Mátrai Rudolf), aki 1928-ban, a „numerus clausus” módosításának évében az Országgyűlés Felsőházában kijelentette:

„Az egyetemre csak olyan fiúkat szabad engedni, akik egynek érzik magukat a magyar múlttal. Ha nem vagyunk erre tekintettel, ismét Galilei-körök keletkeznek az egyetemen. Ezt az országot nem a Joint Foreign Jewish Commitee és az Aliance Israelite, nem a Nemzetek Szövetsége, hanem ennek az országnak az ifjúsága fogja megmenteni.”

A kiemelt mondatban ugyebár minden benne van. Nem származás, világnézet alapján értékelünk. Vállalja-e valaki velünk, magyarokkal a sorsközösséget, vagy nem? De visszatérve egy röpke pillanatig a „numerus clausus”-ra: ha egy keresztény magyar nem zsidó orvoshoz megy, antiszemita? Mert ha így megy tovább, még megérjük, hogy ezt a kérdést szegezik nekünk. Hát ennyit az új zsidó történelemkönyvről, és arról, hogy azon mit is gondolnak az „állampolgári jogegyenlőség” mibenlétéről.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info