Nemrég idéztem a METANOIA videostúdió „A keresztény Európa és az iszlám – Népvándorlás 2015” című, migránsügyben való három részes interjúját, köztük a másodikat, ami Görföl Tiborral készült, aki a Pázmányon egyetemi tanársegéd. Megpróbáltam utánanézni, mit tartanak róla, a telivér liberálisról hallgatói. Az utánanézés döbbenetes tapasztalatszerzéssel járt

Csak emlékeztetőül: Görföl az adásban a kereszténység nyakába varrta az újkori gyarmatosításokat, a rabszolgatartás fenntartását, a nők elnyomását, s megvédte az iszlám expanziót azzal, hogy annak mai megjelenése „sokkal békésebb, kulturáltabb és civilizáltabb, mint ahol a kereszténység tartott néhány száz évvel ezelőtt”. Mindezt megfejelte még azzal, hogy az állam és egyház szétválasztása természetes, a vallás pedig abszolút magánügy, ami egyéni életterekben kaphat csak helyet, a közéletben, a nyilvánosság előtt azonban nem.

Az intézmény, amelynek keretében tanársegéd Piliscsabán, alapítója, Pázmány Péter nevét viseli továbbra is. Pázmány viszont, amint tudjuk, hazánk kereszténnyé, azaz katolikussá tételére áldozta egész életét. Vagyis amit Görföl képvisel, szó szerint szembeköpése annak, amit Pázmány hirdetett, amiért élt. Még sincs tudomásom arról, hogy erre való tekintettel az egyetem megvált volna tőle. Ezek szerint annak vezetői elégedettek vele.

De mi a helyzet a hallgatóival? Ez után nyomozva a markmyprofessor.com oldalán arra lettem figyelmes, hogy azon értékelni lehet tevékenységét. Eleddig huszonnégy hallgatója élt ezzel. Közülük mindössze öten fejezték ki elégedetlenségüket, mondván, „nagyon unalmas, nekem nagyon nem szimpatikus”, „semmit sem ért a tárgyhoz, halál uncsi az óra, de könnyű jó jegyet kapni nála”, „csak őt ne!”, „egyáltalán nem ért hozzá, unalmas és érdektelen”, „köze sincs az oktatott tárgyhoz, katasztrófa”.

A többi tizenkilenc viszont szuperlatívuszokban vallott róla: „elképesztően nagy tudással rendelkezik, vizsgán korrekt jegyeket ad, nem lehet nem szeretni”, „szédületes elme, zseniális előadó, jólelkű és szerény ember”, „fantasztikus ember!”, „imádnivaló”, „tudása és embersége hallatlan”, „maximálisan felnézek rá”, stb.

Persze tudom, az efféle „közvélemény-kutatások”-tól nem kell elájulni, tekintettel a nyilatkozók alacsony számára, mégsem lehet mellette szó nélkül elmenni. Van egy egyetem, ahol annak ugyebár illusztris névadója szellemében kellene minden oktatójának működnie, ám messze nem minden oktatójáról mondható ez el.

Maradva azonban Görfölnél, a Pázmány Bölcsészettudományi Karának honlapjáról megtudjuk, hogy 2002-től alkalmazottja az egyetemnek, jelenleg a Kommunikáció Intézet és Esztétikai Tanszék tanársegéde. Emellett sorozatszerkesztő (Osiris kiadó, 2003‒2008), LHarmattan Kiadó, 2002-), szerkesztő (Vigilia folyóirat, 2004‒2007), fordító (Sík Sándor Kiadó, 2004-). Oktatott tárgyai pedig: az egyház mediatizált kommunikációja, az egyházi kommunikáció társadalomtörténete, esztétikatörténet, gyakorlati filozófia, hálózati kommunikáció, kultúraelméletek, kultúraközi, médiaműfajok-médiadramaturgia, szöveghermeneutika.

„Köze sincs az oktatott tárgyhoz” – írta róla egyik hallgatója. Közmondásosan egy tanítvány sem lehet nagyobb mesterénél. De mi van akkor, ha a tanítványoknak nincsen mesterük? Márpedig Görfölre sok minden mondható, de az, hogy mester, végképp nem. Ha csak nem a lélek- és szellemrombolásban, persze.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info