Nemrég idéztem iszlámügyben Maróth Miklós orientalista tudóst, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja volt. Elmondta mindazt, amit ez ügyben tudnia illene mindenkinek. Ugyanennek az intézménynek egy mai oktatója is nyilatkozott viszont, de inkább ne tette volna. Lássuk a részleteket!
Elöljáróban emlékeztetőül: a METANOIA videostúdió „A keresztény Európa és az iszlám – Népvándorlás 2015” címmel három részes interjút közölt, ami a világhálón is megtekinthető, és nagy látogatottságnak örvend (az első részt több mint százezren nézték meg!). Ebből az elsőt és a harmadikat Maróth professzorral készítette. Az első tartalmát ismertettem a múltkor, a harmadikat ezúttal fogom. A másodikat viszont Görföl Tiborral készítette, aki a Pázmányon egyetemi oktató.
Maradjunk most annál, amit Görföl mondott! Szerinte kár az iszlám világ terjeszkedése miatt annyira panaszkodni, hiszen a keresztény világ sem volt különb a múltban. Nyakába varrandók ugyanis az újkori gyarmatosítások, felelős a rabszolgatartás fenntartásáért, a nők elnyomásáért. Azoknak az indiánoknak, dél-amerikaiaknak, észak-amerikaiaknak, akik keresztényekkel, magával a keresztény Nyugattal találkoztak, „semmi okuk nem volt arra, hogy örüljenek a keresztények megérkezésének”. Az iszlám mai megjelenése pedig „sokkal békésebb, kulturáltabb és civilizáltabb, mint ahol a kereszténység tartott néhány száz évvel ezelőtt”.
Az ember ereiben meghűl a vér. A legotrombább liberális és kommunista, vagy éppen a legszélsőségesebb protestáns hittankönyvek panelmondatait mondta fel. Aztán folytatta azzal, hogy a varázsszer, a gyógyír minden bajra a demokrácia, amit ma mindenki jónak tart, s aminek a zsarnoki kereszténységgel szemben kellett létrejönnie. Merthogy a legfőbb szentség a vallás- és lelkiismereti szabadság, ilyetén „egyetlen vallási irányzat, egyetlen vallás sem formálhat jogot arra, hogy megszabja az emberi együttélés alapvető formáját”. Az állam és egyház szétválasztása természetes. A vallás magánügy, ami egyéni életterekben kaphat csak helyet, a közéletben, a nyilvánosság előtt azonban nem.
Nos, mindez nyílt szembemenés a sziklaszilárd katolikus tanítással, magával Jézus Krisztus hitével, aki tanítványait azzal küldte szerteszét a világba, hogy MINDENKINEK tanítsák mindazt, amit ő parancsolt (Mt 28, 19-20). Magát a katolikus hitet, a nagybetűs Igazságot, hirdetve, hogy az üdvösség a Krisztus Urunk által Szent Péter főségére alapított apostoli Anyaszentegyházhoz való tartozáshoz kötött. Ilyetén nincsen vallásszabadság! Profán példával megvilágítva: a diákra sincs bízva a számtani kérdések eldöntése. Arra a kérdésre, mennyi kétszer kettő, csak egy igaz felelet adható, az, hogy négy. Mindig és mindenhol annyi. Minden más válasz hamis.
Végül elmondta, hogy ha már a jelek szerint nem sikerül a hőn áhított teljes elvilágiasítás, a szekularizáció, és kénytelen-kelletlen helyet kapnak a nyilvánosság előtt a legkülönbözőbb vallások, hogy hallassák hangjukat, sőt meghatározzák életünket, akkor viszont egyiknek sem szabad teljesen igazat adni. Az iszlámnak sem, de a kereszténységnek sem. Ami az iszlámot illeti, meg kell adni a lehetőséget arra, hogy hívei hirdessék „igazságaik”-at!
Egyenesen vérlázító, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója így nyilatkozik. Tehát szerinte minden mindegy. Az is, hogy a kétszer kettő négy, vagy nyolc, netán harminchat. A lényeg, hogy beszélgessünk a kétszer kettőről. Aki négynek tartja, ne vegye viszont a bátorságot arra, hogy kijelentse, csak ennyi lehet!
Amennyire lehet, már csak természetemből fakadóan is, kerülni szoktam, pláne nyilvánosság előtt, a drasztikus kifejezéseket. Igyekszem hát ezúttal is megőrizni hidegvéremet. Ám így sem írhatok mást, remélhetően nem csak a magam nevében, mint azt, hogy az efféle egyetemi oktatót, ha már olyat kapott, amit nem érdemelt meg, azaz katedrát, akkor onnan jól ülepén kellene billenteni, eltiltani mindennemű oktatási- és médiaszerepléstől.
Ígéretem szerint visszatérek azonban Maróth professzorra, már csak azért is, hogy valami biztatóval zárjam. A harmadikban arra mutatott rá, hogy a vallás megtartó erő, sőt a legmegtartóbb erő az élet minden helyzetében. Az egy igaz Istenben, Jézus Krisztus Atyjában való hit. De csak az. Mohamed a Krisztus születése utáni VII. században élt Mekkában, nem Rómában. „A próféta követése egy elavult modell.” Amúgy pedig ma Európa legnagyobb baja, hogy a pénz és a jólét hajszolása nagyobb károkat okoz, mint bármilyen ideológiai harc, amit ha nem veszünk észre, megérdemeljük sorsukat.
Ma, amint látjuk, a keresztény világ romokban hever. De miért? „Nem a kereszténység felelős azért, hogy kétezer év múlva sem valósult meg Krisztus országa, hanem a rossz keresztények. A kereszténység, ha hitetlen értelembe vagy tisztátalan szívbe, egy megmételyezett köztudatba esik, olyan, mint az izzó parázs, melyet az útra dobnak viharos, fagyos, sötét téli éjszakán.” (Hetényi Gyula: Isten országa a történelemben. Katolikus Szemle, 1940. január) Igen, pontosan erről van szó! A rossz keresztényekről, illetve azokról, akik, megnyilatkozásaik alapján, valójában nem is keresztények, sőt annak, ami még rosszabb, terjesztése megakadályozása által egyenesen ellenségei. Akik vélhetően sokkal többen vannak, mint gondolnánk. Görföl Tibor csak egy közülük.
Terápia? Nem lehet más, csak egy. Visszatérés életünk Urához. De maximálisan, mindenben, nemcsak névlegesen! Akkor aztán hiába hívja majd híveit harcba a dzsihád Allahért, megsemmisülnek. Minden rajtunk múlik, azon, mennyire vesszük komolyan Azt, aki meghalt érettünk a kereszten.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
