Sokszor sokan sokfelé talán provokatívnak tartják a kérdést és mai felvetésében az idejétmúltnak tekintett hitviták feléledését látják. Pedig egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba ezen a téren is.
Ebben segítenek bennünket mindazon, többnyire 1945 előtt született katolikus teológiai művek, melyek indulatok és érzelmek nélkül keresték erre a kérdésre a választ és találták is meg rá. Azért e művek, mert belőlük pontosan, részletes kortörténeti háttérrajzolással ismerhetjük meg mind Luther Márton, mind Kálvin János és követőik tanait.
Közülük különösen is kiemelkedik Giczy József nádasdi plébános műve (A katolikus papság érdemei hazánk és az emberiség történetében. Technikai találmányai és tudományos felfedezései, 1933). Ebben részletesen adatolja például azt a pusztítást, amit a reformáció Európa-szerte okozott:
„A XVI. században fellépő protestantizmus a művészet terén alkotni semmit sem tudott, csak rombolt. Az antwerpeni világhírű Mária-templom 70 művészi oltárát a protestánsok egy óra alatt összetörték és Flandriában 4 nap alatt 400 templom pusztult el. [91] A protestantizmus fellépése által előidézett, 30 évig tartó európai vallásháborúban például Németország 18 millió lakosából csak 4 millió maradt meg és e borzasztó harcokban 1976 kastély, 1629 város és 18 300 falu pusztult el. [Bilkei Ferenc, Debrecentől-Pannonhalmáig (Székesfehérvár, 1927), 125. old.] El lehet képzelni, hogy ez elpusztult virágzó városok és falvak katolikus templomaiban és az elpusztított kastélyokban mennyi művészi érték ment tönkre. Nálunk is ezen idő alatt igen sok kolostor esett áldozatául a protestánsok gyűlöletének. Zsilinszky Mihály: „A magyarországi protestáns egyház története” és Bereczky Sándor: „Az egyetemes keresztyén egyház története” című munkáikban épp azokat említik, mint például Móré Lászlót, Verbőczy Imrét, Nádasdy Mártont, Forgáchokat stb. az új hit védőinek, akik a katolikus egyház javait részben a saját maguk, részben az új hit céljaira jogtalanul, erőszakos úton kisajátították. Természetesen a protestánsok templomaiból a művészet száműzve lett és ha katolikus templomot foglaltak el, abban a művészi képeket és szobrokat elpusztították. Amíg Luther Márton a képrombolásokat habár nem helyeselte, de nem lépett fel ellenük erélyesen és némi díszt megtűrt a lutheránus templomokban, addig Kálvin János nem tűrt meg semmiféle díszt, művészetet, követői pedig az oltárokat, feszületeket és a szobrokat szétrombolták. Íme, tehát azt a művészetet, amit a katolikus papság oly sok áldozattal a tökéletességig fejlesztett, a protestantizmus rövid idő alatt lerombolta.
A svájci Lausanne még ma is szép gót stílusú temploma a XVI. század nagy hitszakadása előtt katolikus templom volt, ma protestáns. Mily szomorú és nagy kára a művészetnek, hogy a szobrok, amelyek hajdan e katolikus csúcsíves templom legszebb ékességei voltak, ma ledöntve, eltörve, a legtöbbje fej nélkül a templom egyik részében hever, bizonyítékául annak, hogy a kálvinizmus nem tűr meg az Isten házában művészi értékeket. A komoly művészetnek legnagyobb pártolója a katolikus egyház és ennek papsága. A katolikus templom ma is és minden időben a vallásos művészetnek igazi otthona.”
Úgyszólván vesszőparipája mind a protestáns, mind a liberális történetírásnak, sőt a közfelfogásnak is, hogy a Bibliát, a Szentírást a reformátorok „húzták elő” a pad alól, egyedül nekik köszönhető, hogy a nép szélesebb rétegei megismerték. És a valóság? Ismét Giczyt idézzük:
„Főleg protestáns részről szívesen hangoztatják azt a téves állítást, hogy Luther Márton adta a nép kezébe és ő fordította le legelőször német nyelvre az egész Szentírást. A bibliát nem Luther Márton adta először a nép kezébe és nem ő fordította először német nyelvre. Kehrik német tudós „Zur Geschichte der deutschen Bibelübersetzungen vor Luther” című nagy művében kimutatja, hogy 1450-től, tehát a könyvnyomtatás feltalálásának évétől Luther német bibliafordításának megjelenéséig, 1522-ig 18 teljes német katolikus Szentírásfordítás jelent meg Mind a 18 kiadásból vannak példányok a német könyvtárakban. [A következők adtak ki teljes német fordítású Szentírást: 1. Faust és Schöffer, 1462, Mainz. 2. Mentelin János, 1466, Strassburg. 3. Pflannemann, 1475, Augsburg. 4. Frisner András, 1470, Nürnberg. 5. Günther Zainer, 1470, Augsburg. 6. Günther Zainer, 1477, Augburg, 7. Sorg Antal, 1477, Augsburg. 8. Sorg Antal, 1480, Augsburg. 9. Koburger Antal, 1483, Nürnberg. 10. A strassburgi biblia, 1485. 11. Schönsperger János, 1487, Augsburg. 12. Schönsperger János, 1490, Augsburg. 13. Otmár János, 1507, Augsburg. 14. Otmár Silván, 1518, Augsburg és még négy teljes délnémet tájszólású Szentírásfordítás is jelent meg.]
Ezen kívül az evangéliumok igen sok kiadásban jelentek meg Luther Márton előtt. Ha ezekhez vesszük még a latin nyelven megjelent Szentírásokat, úgy a könyvnyomtatás feltalálásától Lutherig több mint 100 bibliakiadást ismerünk. Csak nemrég, 1926 októberében közölték a napilapok, hogy a legelső nyomtatott könyvet, a német Gutenberg-bibliát Bécsben elárverezték és egy amerikai ügyvéd másfélmillió pengőért vette meg. Ez is cáfolat a protestánsok ama rágalmára, hogy a katolikus papság elvonta volna hívei elől a bibliát. Íme a legelső kinyomtatott könyv is a katolikus biblia, és ez akkor került ki a sajtó alól, amikor még a protestantizmusnak híre sem volt.”
Folytathatnánk a sort, a gondolkodó fő előtt azonban, ha tárgyilagos óhajt lenni, ezek után nem nehéz a címbeli kérdésre válaszolni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
