Aki megnézte, még ha nem is élőben, de legalább videofelvételekről a déli határzár áttörését, abban, ha csak egy szikrányi igazságérzet lakozik, egy követelés merülhet fel, éspedig az, amit a címben megfogalmaztunk. Ilyen esetben egy normális államban azonnal lőnek. És nem mentség, ha az országra rontó akár három gyermeket tol maga elé.

Itt egy, az egykori Lenin-fiúkra emlékeztető, abszolúte gyökértelen hordáról van szó. Olyan véglényekről, akiknek se nevük, se arcuk nincsen. Csak a fékevesztett rombolási düh az, amiről felismerhetők. E ponton joggal merül fel a kérdés, vajon miért, hogy az Orbán-kabinet, mint olyan sokszor, nem meri a lécet leverni. Elindul, de megáll a félúton.

Ha így megy tovább, a költő szavai, miszerint „fortélyos félelem” igazgat, halálos valósággá válnak. Senki és semmi nem lesz biztonságban. Talán nem is kell magyaráznunk, milyen következményei lesznek az efféle félmegoldásoknak. Végkimerülésig bevethetik ellenük a könnygázt vagy a vízágyút, attól még nem fogják szedni sátorfájukat.

Van egy műszó, ami a mostani kormányzati pótcselekvés hátterét megadhatja. Ez pedig a megfeleléskényszer. Pedig csak egynek kellene megfelelni. A hazának. Amelynek területét a reá támadók ellen minden lehetséges eszközzel kötelesek vagyunk megvédeni. Ha kell, nyers ERŐvel.

Felmerül persze a kérdés, netán attól tart a kabinet, hogy ha leveri a lécet, komoly retorziókra számíthat nemzetközi szinten? Ha igen, belegondolt-e abba, hogy ennél nagyobb retorzió nem érhet egy országot, mint ami most éri? Büntetlenül megdobálni egy másik ország határánál az azt védő határőrséget és rendőrséget? Rajtunk kívül melyik európai ország tűrné ezt az érintettek másvilágra küldése nélkül?

Vannak pillanatok a történelemben, amikor nem a szív, hanem az ész diktál. Amikor nem a szép szó, hanem a brutális erő dönt. Éppen ezért várjuk, mikor lép a kormány az ilyenkor egyedül lehetséges tettek mezejére. Minden perc számít.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info