Vannak ritka pillanatok közéletünkben. Ilyen a mostani is. Elöljáróban: Heisler András, a Mazsihisz elnöke a Szabadság térre tervezett emlékművel kapcsolatban kedden a Nol.hu-nak így nyilatkozott: „Legalább tíz éven keresztül legyen országos moratórium, ne épüljenek olyan emlékművek, amelyek a XX. század vitatott korszakaival foglalkoznak.” Erre Balogh beszólt neki. Igaz, csak halkan, de mégis.
De idézzük csak tovább a hírcikket! „Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere július végén, a Gulág Emlékbizottság ülése után bejelentette, hogy társadalmi vitát indít egy, a Szabadság térre tervezett szovjet megszállási emlékműről, amely – közlése szerint – civil szervezetek kezdeményezésére került napirendre. Majd a miniszter kérte a zsidó szervezeteket, nyilvánítsanak véleményt.”
Több se kellett Heisler Andrásnak. „A különféle emlékmű- és szoborállítási tervek vagy megvalósításuk folyamatosan súlyos indulatokat gerjesztenek Magyarországon. Magyarországnak végre egy kis nyugalomra van szüksége, nem pedig újabb és újabb konfliktusokra.” – adta tudtára mindenkinek, ki az úr a háznál. Legalábbis szerinte.
Ezután lépett a képbe Balog Zoltán. „A Mazsihisz véleménye egy vélemény. Ezen álláspont mögött egy rossz elképzelés húzódik a közélet természetéről. A vitában, a párbeszédben való részvételnek nincs alternatívája. Az élet ugyanis nem áll meg, és ha mi valamit üresen hagyunk, akkor oda »benyomulnak« mások, és elfoglalják a teret.” – mondta, majd végül hozzátette, azt szeretné, ha a szovjet megszállás áldozatainak emlékműve 2017. február 25-re elkészülne.
Ha halkan, de mégiscsak beszólt tehát Balog Heislernek. A Mazsihisz valóban nem ismeri a „közélet természeté”-t. Sőt, tehetnők hozzá, általában az emberi természetet sem. Következésképpen tanulni sem szeret. Megtanulni mindenekelőtt, hogy azt a társadalmat, amelyben maga is él, nem tekintheti cselédjének. Természetesen lehet véleménye bármiről vagy bárkiről, de tudomásul kell vennie, hogy az csak egy vélemény.
Persze nemcsak nálunk nem veszik ezt tudomásul a zsidóság bizonyos hangadói. Itt van erre friss példaként szintén a Nol.hu tegnapi hírcikke (Hatalmas felháborodás az auschwitzi tábor párakapui miatt). Ebből idézek:
„Heves vitát generáltak az egykori náci koncentrációs tábor látogatóközpontjának újításai, a bejárat fölé helyezett párakapuk. „Olyan zsidóként, aki sok rokonát vesztette el a holokausztban, ezek a zuhanyok azokra emlékeztetnek, amelyekbe a deportált zsidókat kényszerítették” – nyilatkozta az egyik felháborodott látogató, Meir Bulka a Jerusalem Postnak. – „Minden izraeli nagyon ízléstelennek tartja.” A múzeum vezetését számos kritika érte, hogy érzékenyebben kellett volna hozzáállnia a témához, ők azonban visszautasítanak minden hasonló célozgatást.”
Mi az, hogy „minden izraeli? A „számos kritika” mégis mióta többségi vélemény? És akkor csodálkoznak az effajta ügyeletes szóvivők, hogy ilynemű kötekedéseikből egyre többeknek lesz elegük? Mindenesetre az Auschwitzi Emlékközpont fészbúk-oldalán megjelent két mondat porig alázza őket:
„A Lengyelországot augusztusban sújtó szokatlan hőhullám miatt párakapukat helyeztünk el a múzeum bejáratának közelében. Nagyon nehéz bármit is mondani a felfedezni vélt történelmi utalásokra a ködpárát képző szerkezetek esetén, ugyanis azok nem hasonlítanak sem a valódi, sem a táborban kialakított, hidrogén-cianid gáz kamrákba juttatására használt zuhanyokra.”
Ennyi. De nem és nem. Csak azért is erőlködnek. Minden kákán csomót keresnek. Csakis úgy lehet táncolni, ahogyan ők fütyülnek. Ők, a valódi szélsőségesek. Akik beszólhatnak bárkiknek, csak azok nem őnekik. Egy azonban biztos. Érzik a vesztüket. Ami pedig elkerülhetetlen. Csak legyen időnk és (főleg) türelmünk kivárni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
