„Szabadulj meg a nemkívánatos mellszőrzettől! A csajok imádni fogják! Forradalmian új technológia, most elérhető áron! Nézd meg!” – hirdeti az „Igényes Férfiak” nevű fészbukos profil. Úgy látszik, ez a liberalizmus legújabb aduásza, a gender-ideológia legújabb fegyverténye. Mi jöhet még? Nem tudom, felelhetek a dalszöveggel, s csak folytathatom azzal: olyan, mint egy rémálom.
Nem, még csak véletlenül sem kezdek el idézni a fentebbi fészbukos profilról sem magáról a technológiáról, sem annak árairól. Nincs hozzá türelmem, nem érdekel, ugyanis egészséges férfi vagyok, nem pedig holmi aberrált véglény. Mindenesetre Szodoma és Gomora világa ehhez képest édenkertbeli állapot volt, mondhatnók akasztófahumorral.
Idézhetném persze ilyenkor a mára oly elfeledett ókeresztény írókat, egyházatyákat, sőt magát az „angyali doktor”-t, Aquinói Szent Tamást is, de ha nem teszem, akkor is tény, amit az imént írtam. Olyan ez, mint egy rémálom. Isten ugyanis megteremtésünkkor szívünkbe írta a természettörvényt. Ez annyit jelent, hogy van, amiről ösztönösen érezzük, sőt tudjuk, hogy szabad, és van, amit nem, éspedig sohasem. Amit tehát az égvilágon semmilyen kiskapu nem tesz erkölcsileg elérhetővé.
A tragédia igazi gyökere persze nem az, hogy vannak idióták, akik ilyen szövegekkel teszik még bűzhödtebbé az amúgy sem steril légtért, hanem az, hogy ilyenkor, mint dinnye a fűben, hallgatnak azok a drága jó jogvédők. Akik az „emberi méltóság” kiteljesedésének elősegítésére állítólag oly fenemód kényesek. Vagy szerintük normális, ha egy férfi már puszta külsejében is mindenáron egy nőre akar hasonlítani?
Mondhatnók persze, ide vezetett a feminizmus. Tudom, neuralgikus téma ez. Aki ebben megnyilatkozik, pláne őszintén, fejére szól. Pedig pontosan erről van szó. Amikor senki sem az, aki és ami. Amiről eszembe jut a régi magyar klasszikus filmek egyike, a világhálóról letölthető „Rozmaring”. Csak egy mondatot idézek belőle. „Nem autót kellene vezetnie egy ilyen kislánynak, hanem háztartást!” – mondja a férfiszerepet alakító Páger Antal egy fiatal hölgynek.
Apropó, hölgy! Lassan már ez is rasszista kifejezéssé válik, politikailag inkorrekt megnevezésévé a szebbik nem képviselőjének? Nem szeretném persze ama bizonyosat a falra festeni, de attól tartok, ezek után még ez is bekövetkezhet. Ám a végére hagyom a desszertet. A fészbukos oldal vajon ugyanezt javasolja az ortodox rabbik szakállviseletére is? Mert ennek nyomát valahogy még nem láttam.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info