Gondolom, olvasóinkat nem kell emlékeztetnünk arra, milyen aranyköpései voltak a Mazsihisz egykori ügyvezető igazgatójának, Zoltai Gusztávnak. Ha megszólalt, az ember hajlamos volt azt hinni, hogy nálánál ostobább embert keresve sem lehet találni. Pedig lehet. Élő példa rá utódja, Heisler András. Lássuk most az ő aranyköpéseit!
A Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközség és a Gyöngyösi Magyar-Izraeli Baráti Társaság szervezésében a minap a gyöngyösi zsinagógában megnyílt kiállításon, derül ki az MTI beszámolójából, ezeket mondta ugyanis:
„Elborzasztó az Európában egyre terjedő antiszemitizmus, ami ellen oktatással kell küzdeni. Az antiszemitizmusnak ugyanis nincs objektív forrása, az antiszemitizmus a butaság szinonimája. Bődületes állítás, hogy az antiszemitizmusért maguk a zsidó közösségek tagjai is felelősek. Különösen romboló ez, ha egy zsidó vezető kürtöli szét.”
Nem nevezte meg, ki „kürtölte szét”, miként arról sem számolt be, hány zsidó vallja ugyanezt, akár „vezető”, akár nem. Mindenesetre önkritikája zéró. Csak remélni lehet, hogy akadnak, talán nem is olyan kevesen, mint gondolnánk, a világ zsidó közösségeiben, akik éppen az efféle aranyköpéseket tartják a butaság szinonimájának. Meg azt, amivel zárta mondókáját:
„Mi, zsidók, nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak, mint mások, ezért a zsidók jelenléte sem lehet az antiszemitizmus okozója.”
Azért egy kérdést ehhez. Ha ugyanolyanok, mint mások, miért, hogy Rossini szövege jut róluk óhatatlanul is az ember eszébe: „Figaro itt, Figaro ott”? Sőt mindenütt és mindig az első helyen? Miért, hogy soraikban oly sokan a „primus inter pares” elv képviselői, vagyis miért törekszenek ínszakadtan is arra, hogy mindig és mindenhol elsők legyenek az egyenlők között?
Ide vág az Erdély Online keddi hírcikke arról, hogy a nagyváradi Kossuth utcai neológ zsinagóga felújítási munkálatai a végéhez közelednek. Igen, de ki fizeti ezeket? Ezt is megtudjuk belőle: „A projekt teljes költségvetése 1.892.150 euró, amelyből 1.565.852 euró jut Váradnak. Ebből 1.190.016 euró az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, illetve az államháztartásból származó vissza nem térítendő támogatás, 375.835 euró pedig a helyi költségvetésből biztosított önrész.” Beszédes számok. Csak nem itt is a „primus inter pares” elv érvényesül? Vagy mégis mennyi jut magyar műemlékek felújítására?
Visszatérek azonban egy pillanatra Heisler mostani aranyköpésére. Szerinte tehát különösen romboló, ha akad zsidó vezető is, aki beáll azok sorába, akik az antiszemitizmusért magukat a zsidó közösségek tagjait is felelőssé teszik. Nos, nem tudom megállni, hogy ne idézzek ide egy megsárgult újságkivonatot. Íme:
„A párizsi katolicizmus lapja, a La croix interjút közöl dr. Max Neumannal, a berlini nacionál-német zsidók szövetségének elnökével. Ez a szövetség tudvalevően a „hitlerista zsidókat” foglalja magában.
Neumann úr a maga párthíveinek nevében kijelentette, hogy nemzeti szerencsétlenségnek tartotta volna nemcsak Németország, de a nacionál-német zsidók szempontjából is, ha Németország sorsát nem Hitler vette volna a kezébe. Állítólag ötezren vannak Neumannék, akik egytől egyig Hitlerre szavaztak a legutóbbi népszavazáson is. Az elnök ezután azt mondta, hogy Hitler „fejlődött, megnyugodott, megfontoltabb, érettebb lett”, és legjobb úton van, hogy a zsidókérdésben is megváltozzék.
Ezután Neumann bemutatta a maga tervezetét, amelyet a Hitler-kormány elé terjesztett a zsidókérdés megoldására. Szerinte a zsidókat három csoportba kell osztani. Akik úgy érzik, hogy mindig németek voltak. Ilyen szerinte százötvenezer van. Ezek a kipróbált hazafiak. A többi háromszázezer az asszimiláltak és cionisták csoportjába tartozik és külföldinek tekintendő.”
Nos, mindez az „Egyenlőség” zsidó politikai hetilap 1934. december 22-i számában jelent meg. Mondhatnók, miheztartás végett. Mert vannak tükörbe néző zsidók is – csak nem a Síp utcában.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
