Paskai László bíborost, nyugalmazott esztergom-budapesti érseket ma az esztergomi bazilika altemplomában eltemették. Amint nemrég írtam, nem kívánok ítéletet mondani egyházkormányzóságáról. Nos, ezúttal is tartom magamat ehhez, ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a temetési szertartást végző Erdő (Grünwald) Péter bíboros ennek során elhangzott perdöntő mondata mellett.
E mondat az MTI közleményében olvasható. Eszerint Paskai „a hitet és a teológiát valóban komolyan vette, meggyőződése volt, hogy az igazságokat és a fogalmakat az adott kor és eszmerendszer összefüggésében kell érteni és magyarázni”.
Aligha lehetne ennél nagyobb elszólást elképzelni. No de mindezt egy teológus, pláne egy bíboros ajkáról? Mert nézzük csak meg, mit is jelent ez! Bizony nem mást, mint amit a kommunista korszak korifeusai mindvégig mondtak, azt, hogy az igazság igenis meglehetősen képlékeny dolog. Olyan, mint az izzó acél vagy a bármivé formálható gyurma. Mikor mivé lesz.
Ezt nevezi a teologia dogmatica, régi szép magyar szóval az ágazatos hittan modernizmusnak, amit valaha Szent X. Piusz pápa pontifikátusa során kétszer is elítélt hivatalosan. E felfogás a vallást magánügynek tekinti, nem az ész, hanem kizárólag a szív megnyilatkozásának. Vallja, hogy mindenkiben él egy Isten-kép, s mivel nincsen két egyforma ember, következésképpen nincsen egyféle objektív iszonyulás a Teremtőhöz. Nincsen isteni kinyilatkoztatás, Krisztusban való megigazulás, nincsen tanításait közvetítő, egyedül üdvözítő egyház, hierarchia, papság, ami a halandó embert Urához vezetné.
A modernizmus a vallást tehát kizárólag az érzelem, az emóció eredményének, posztulátumának tekinti a francia „felvilágosodás” ideológiájához híven, nem pedig az Istentől kapott kinyilatkoztatás rendjében nyert örök és változatlan igazságok foglalatának, abszolút kifejeződésének. E szemlélet szerint mindenkit a saját vallása, hite üdvözít, ezért aztán abban semmiképpen sem szabad „megbolygatni”, híven Martin Lutherhez, aki azt vallotta, hogy „ami a szíveden csügg, az a te Istened”. Vallások és egyházak vannak tehát, s oly mindegy, ki melyiket követi.
A modernizmus az Isten és ember közötti kapcsolatot aláásó, az embert Teremtőjétől függetlenítő reneszánsz, reformáció és protestantizmus, sőt liberalizmus romlott gyümölcse. Maga Szent X. Piusz egyértelművé tette: ha a hit és a vele állítólag szemben álló természettudomány között ellentét támad, azért egyedül a hittől elrugaszkodott természettudomány a felelős. Nem úgy a modernista felfogás! Eszerint a hit „állítólag” Istentől adott tételei csak addig fogadhatók el, amíg a világi tudományágak és eszmerendszerek azokat „meg nem cáfolják”.
Nos, aki csak egy kicsit is ismerős az újkori Európa eszmetörténetében, nagyon is jól tudja, hogy a szabadkőművesség, főleg annak olasz, francia és Osztrák-Magyar Monarchiabeli változata, mennyire felelős a vén kontinens szekularizációjáért, ateizmusáért. A páholyokban már vagy legalább kétszáz éve folyó vakolómunka ugyanakkor a Katolikus Egyházban is igen szép számmal megtalálta a maga vazallusait. Nem mai történet ez tehát, pláne a Második Vatikáni Zsinattól, ami óta egyre nyilvánvalóbb a modernizmus hallatlan térnyerése.
Ha Erdő (Grünwald) Péteren múlna, akkor persze idővel alighanem eltűnne minden Krisztus Urunk Egyházából, ami ténylegesen Reá emlékeztető. Tudom, ez így túlontúl brutálisnak tűnő megfogalmazás, de sajnos így van. Eltűnne teljesen mindenekelőtt a szentmise áldozati jellege, a valódi szentek és a boldogok kultusza, végül a klerikusok és a laikusok közötti valamennyi elemi különbség. Mert a tőle idézett fentebbi mondat, még ha látszólag burkoltan is, valójában egyértelmű üzenetet hordoz. Krisztus lényeges tanításaiban változatlan Egyháza (ami, mint tudjuk, egy, a katolikus) alkalmazkodjon a tanításaikban korántsem változatlan, egymásnak is ellentmondó, az isteni kinyilatkozásnak viszont mindannyiszor ellentmondó vezető politikai-gazdasági ideológiák bármelyikéhez, mert csak azokkal „összefüggésben” találhatja meg küldetése beteljesítésének valódi értelmét s hozzá szükséges eszközeit?
A hermeneutika képviselői a legjobb megmondhatói, hogy egyetlenegy mondattal, sőt akárcsak egyetlenegy szóval is mennyire meg lehet másítani bárminemű igaz tanítást. Bizony Paskai utóda mostani elszólása is csupán ezt bizonyítja. Alkalmazkodjunk a jó kétszáz éves, páholyokból jövő széljáráshoz, csak azért, mert Erdő (Grünwald) Péter ezt téve megint jól alányalt a háttérhatalomnak?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info