Lassan kötetbe lehetne szerkeszteni a Székesfehérváron felállítandó Hóman-szobor elleni csasztuskázásokat, mintegy mementójaként annak, micsoda zsigeri gyűlölet dolgozik mindazokban, akiknél az óra még 1945-ben megállt. Mintha teljesen az akkori pártsajtót olvasnánk. Egy ilyen kötetbe való a Népszavában egy minap megjelent (majd rögvest a Mazsihisz honlapján is közölt) „nyílt levél Hóman Bálintról”. Elkövetője bizonyos dr. Lebovits Imre gépészmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának nyugalmazott főigazgatója. Címzettje a székesfehérvári polgármester és a kormány egyik minisztere. Nem derül ki azonban, hogy mégis melyik. Ez legyen persze a legkevesebb. Hanem annyi hetet-havat összehordani, mint amennyit e levél tartalmaz, alighanem Háry János-díjért kiált. No de idézzünk belőle!

„Hóman Bálint a magyar zsidóságra vonatkozó értékelése és megállapítása minden alapot nélkülöz. A magyar zsidóság bizonyította hűségét az 1848-49-es szabadságharcban, és az I. világháborúban. A magyar zsidóság legjobbjai sok dicsőséget hoztak hazánknak. Dr. Czeizel Endre orvos, genetikus professzor kutatásai alapján, könyvei bizonyítják: 15 magyar Nobel díjas közül 9 zsidó, vagy zsidó származású, 14 magyar matematikus zseni közül 13 zsidó, vagy zsidó származású.”

Gyönyörű mondat, nemde? 15 magyarból 9 zsidó! Akkor most ez hogyan is van? Magyarok vagy zsidók? Mert a kettő együtt nem lehet. Mindenesetre Lebovits uraságának eszerint komoly identitászavarai vannak. Hanem nézzünk egy másik gyöngyszemet!

„Ma már a szélsőjobb megkérdőjelezi a szövetségesek igazságos és jogos győzelmét. Tagadják a magyar holokausztot. A múlttal való szembenézés helyett a nácibarát árulók tömjénezése folyik. Nem követjük Németország elismerésre méltó példáját. A zsidókra szórt rágalom egyike, a keresztény ellenesség. XIII. János, II. János Pál, Ferenc pápa a zsidóságot idősebb testvérének tartja. Ferenc pápa mondta: »Minden keresztényben lakik egy zsidó. Senki sem lehet igaz keresztény, ha nem ismeri el zsidó gyökereit!«”

Mondom, mintha 1945-öt írnánk, lapozva a hős Szovjetuniót dicsőítő kommunista pártsajtót. No de minemű „magyar holocaust” tagadása folyik ma? Édes aztán ez is: „A zsidókra szórt rágalom egyike, a keresztény ellenesség.” Lebovits urasága identitászavara ezúttal sem ismer határt. De hát persze nem kötelező a talmudista irodalom alapos ismerete. A Ferenc pápától idézett mondat pedig nem mindennapi csúsztatás. Ugyanis más a mózesi zsidó vallás és más a talmudista zsidó vallás. (További részletekért Huber Lipót biblikus tudós művéhez kell fordulni (Zsidóság és kereszténység a múltban és jelenben, 1933-1936).) Ám, amint tudjuk, valahogyan Ferenc pápának sem nagyon kenyere a precíz teológiai gondolkodás és fogalmazás.

Ennyit Lebovits leveléről. Ám nem kevésbé beszédesek az eddigi reá való hozzászólások sem. Az egyikben ezt olvassuk: „Annyi már a Horthy szobor, hogy kell valami más is. És hol lesz a megállás? Nem lesz esetleg túlzás majd Szálasi és netán Hitler szobra sem?! Olyan irányba visz ez a már régen sokkal több, mint pávatánc politika, melynek határai és következményei beláthatatlanok.” A másikban pedig maga Horthy is „megkapja a magáét”, miután írójától megtudtuk, hogy „végre egy tényeket összefoglaló cikk a gyalázatos háborús bűnös és fajüldöző Hóman Bálintról”: „Ideje volna elgondolkozni azon, hogy nem kéne-e perújrafelvételt kérni Hóman háborús bűnössége ügyében. Bírósági eljárást kéne kezdeményezni Horthy fajüldöző, népellenes bűnösségének megállapítására.”

Igen, Ezt is megértük: Hóman és Horthy perújrafelvételét kérik. Ha rajtuk múlna, visszatérnének a „népbíróságok” meg a haláltáborok, lenne ismét körömletépés és szájba vizelés. Ám de lássunk egy másfajta hozzászólást! Íme:

„A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3 284 000
A NEP korszak 1928 végére: 5 484 000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16 924 000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21 269 000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26 373 000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39 426 000
A háború után 1953 végéig: 55 039 000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61 911 000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12 000 000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26 373 000-nél.”

Beszédes számok. De ezek persze nem érdeklik a Lebovits uraságokat. Mondom, megállt az óra náluk 1945-tel. Ha rajtuk múlna, visszatérnének a „népbíróságok” meg a haláltáborok, lenne ismét körömletépés és szájba vizelés.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info