Portálunk elemzőitől, beleértve e sorok íróját is, mi sem áll távolabb, mint a politikai korrektségre hajazó szemellenzősség, a mindeneket egybemosás, a felületes általánosítás. Ezért, hogy a kormány működéséről egyes konkrét tettei alapján alakítunk ki árnyalt véleményt. Elismerjük, ha jót tesz, viszont nem hallgatjuk el, ha rosszat. Ami sajnos nem ritkán történik. Mi ilyenkor nem balról, hanem jobbról bíráljuk tevékenységét.
Így van ez most is. Az MTI pénteken közölte ugyanis, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter „teljes mértékben” osztja Lázár János és Balog Zoltán véleményét, ő sem ért egyet azzal, hogy Hóman Bálintnak szobrot kellene állítani:
„»Mint azt korábban is nyilatkoztam, a szoborállítás pénzügyi támogatásáról nem hoztam volna pozitív döntést. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által, a megbízatásom előtt hozott döntést az Igazságügyi Minisztériumnak, mint jogutód tárcának végre kellett hajtania. Ez egy technikai szükségszerűség volt« – jelentette ki.”
Ámde mit is lehet tudni, legalábbis nyilvánosan, magáról Trócsányi miniszterről? A világhálóról igen kevés információ található róla. A Wikipédia tájékoztatása szerint 1956-ban született, „magyar jogtudós, ügyvéd, diplomata, egyetemi tanár. Kutatási területe az összehasonlító alkotmányjog, a közjogi bíráskodás, a közjogi (közigazgatási) bíráskodás és az európai közjog, ezen belül a nemzeti alkotmányjog és az európai integráció kérdése. 2000 és 2004 között Magyarország brüsszeli nagykövete, 2007-ben az Alkotmánybíróság tagjává választották. Tisztségét 2010-ig töltötte be, amikor kinevezték Magyarország párizsi nagykövetévé. 2014. június 6-án Magyarország igazságügyi miniszterévé nevezte ki Áder János köztársasági elnök Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára.”
Magyar jogtudós? Ha valóban az, akkor mégis miért a Hómannak való szoborállítás kategorikus elutasítása? Egy jogtudósnak a történelemben sem csekély jártassággal illene azért rendelkeznie, tekintettel a jog és a történelem egymást minden korszakban átható mibenlétére. Ilyetén tudnia illene, hogy a Hóman által kifejtett történetpolitikai nézetekkel korántsem mindenben egyetértő Újváry Gábor történész is számtalan szakmai publikációjában a néhai kultuszminiszter rehabilitálása mellett érvelt.
Az igazságügy-miniszteri nem után újfent leszögezhetjük, mennyire Janus-arcot mutat a liberális fél részéről hol csaknem, hol egészen „náci”-nak minősített kabinet. Mert hiába beszél Orbán Erdélyben nemzetépítésről, ha megesik, és nem először, hogy a saját kabinetje csonka honunkban ezzel egyértelműen ellentétes lépésekre mond feltétlenül igent. Itt a feltétlenségen van most a hangsúly, minthogy kabinetje egyes tagjai, mint ezúttal Trócsányi, tesznek arra, mint mondanak az évtizedes beidegződésektől megszabadulni akaró történelemtudomány képviselői.
Jézus azt tanította, hogy „a ti igenetek legyen igen, és a nemetek nem, nehogy kárhoztatás alá essetek” (Jak 5, 12). Nemzetépítésről azonban aligha lehet beszélni, ha igent mondunk, amikor nemet kellene és fordítva. És még egy. A kabinet nem számol azzal, hogy akár csak egy minisztere ilyen állásfoglalásával is mennyire eltávolíthatja magától jobboldali rétegét és hajthatja az általa oly megvetett Jobbik táborába?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
