„Hazudni sohasem szabad”, mondta egyszer Deák Ferenc az újságíróknak. Akik közül a balféltekén állók mégis mindig ezt teszik. Szemrebbenés nélkül. És még ők beszélnek lelkiismeretről és mondják meg, kiben van még meg és kiből veszett már ki!

Mint a Néphazugságban tegnap Kácsor Zsolt, aki szerint „Orbán Viktorból kiveszett az élő lelkiismeret”, merthogy „ha nem akar segíteni szerencsétlen sorsú embertársain, akkor megtehetné, hogy legalább nem árt nekik”. De árt. Meg amúgy a nagy magyar többség is. De lássuk csak, miként is osztotta az észt ez a jóember!

„A magyar polgár arcát elöntheti a szégyen pírja. És ha fölemeli a szavát embertársai érdekében, ha megesik a szíve azokon a szír kisgyerekeken, akiket a vasútállomáson lát éjszaka egy padon kuporogni, akkor olyan idióta megjegyzéseket kap a képébe:

»Ha neked fontosabbak az idegenek, mint a magyarok, akkor fogadd be őket«. Az ilyesmire nem lehet józan érvekkel válaszolni. Pontosabban szólva lehet, nagyon is lehet, csak nincsen semmi értelme. El kell magyarázni, hogy a menekültekkel, az elesettekkel és a szegényekkel egyetemben a saját emberi jogainkat is védjük, képviseljük, erősítjük? Úgysem értenék.”

Mintha egyenesen Rákosit olvasnánk. Aki azért morgott folyton, minő tragédia, hogy kilenc és fél millió fasisztával kell építeni a „szociálizmus”-t. Mert ez a horthysta-fasiszta magyar nép nem érti az idők szavát. Miként most sem. Nem áll ki az üldözöttek mellett:

„Ha a magyar társadalom annak idején bátran és eredményesen kiállt volna a hatalom által megbélyegzett szegények, a segélyből élők, a rokkantnyugdíjasok, a magán-nyugdíjpénztári tagok, a filozófusok, a bölcsészek, a jogvédők és a civilek mellett, akkor a kormány most a menekültekkel szemben sem folytathatná ezt a gyalázatos politikát.”

De nem, ehelyett „üldözte” e szerencsétleneket, pedig ugyebár nélkülük még a nap sem sütne. Ám hiába itt bárminemű okítás is:

„A józan érvek ebben az országban mostanában nem számítanak, nincs tehát ok a meglepődésre. Ráadásul, ha mégis van szellemi párbaj, erről a hatalomról végül minden lepereg. Pedig nem, a menekültek nem bevándorlók. Nem, a munkát keresők számára Magyarország nem célország. Nem, a menekültek nem akarnak itt maradni, nem akarják elvenni a magyarok munkáját. Nem, nem kerülnek sokba. Sokkal, de sokkal kevesebbe kerülnek, mint a magyar–szerb határra tervezett hasznavehetetlen acélkerítés.

Nem, a menekültek nem bűnözők. Nem, a menekült férfiak nem azért jöttek, hogy megerőszakolják a magyar nőket. Mindezt hányszor elmondták már a téma szakértői és jó szándékú civilek! Nem számít. Egyedül Orbán Viktor szava számít.”

Ilyenkor mondja az ember, hogy mindez színtiszta hazugságok halmazata. Szöveg, amiben még a kötőszavak is hazugak. Viszont van egy rossz hírem Kácsor elvtárs és körei számára. A legújabb felmérések szerint már az MSzP tagsága negyven százalékának is kezd elege lenni a bevándorlásból. Bizony ám.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info