Ha valamikor, akkor korunkban érjük meg a liberális világ, a New Order totális csődjét. Merthogy a liberalizmus mára nem a kozmosz, hanem a káosz szinonimájává lett. Lényegében ezt ismerte el Soltész Miklós nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Napi Gazdaság mai számában.
A klasszikus liberalizmus olyan teoretikusai, mint John Stuart Mill, Adam Smith vagy Eötvös József is feljajdulnának alighanem, ha látnák, hova is vezettek az egymástól gyökeresen eltérő népek és kultúrák keveredésére tett huszadik századi kísérletek, nem is szólva a maiakról. Mert orbitális ostobaságra vall például Bokros Lajos közelmúltbeli kijelentése, miszerint hadd jöjjön minél több idegen, hiszen ezzel ők csak értékesebbé, „színesebbé” teszik országunkat. Nos, aki csak egy kicsit is tájékozódik ez ügyben, tudja, hogy éppen ellenkezőleg.
Elég csak madártávlatból megfigyelni a hazai menekülttáborokból községeinkbe, falvainkba szabad utat törők ezreit. Lerí róluk, hogy nem idevalók. Sőt nemcsak hazánkba, kontinensünk más országaiba se. És nem azért, mert „ledegradáljuk” őket már pusztán megjelenésük, például bőrük színe miatt, hanem mert nem képesek beilleszkedni egy olyan világba, ahol csak azoknak vannak jogaik, akik előbb kötelességeiket teljesítik egyéni és közösségi szinten. Márpedig ha valaminek, akkor ennek nyoma sincsen a bevándorlók köreiben.
Éppen ezért hamis és álságos a jézusi szeretetparancsolatra való hivatkozás ilyenkor. Valaha, amikor még virágzott a keresztény karitász, Páli Szent Vince sem nyomorenyhítő élelmiszercsomagok korlátlan szétosztogatásával vagy menekülttáborok állandósításával kívánt segíteni a bajbajutottakon, hanem számukra megfelelő foglalkozások elsajátíttatásával és munkalehetőségek biztosításával. Ez persze ebben az esetben a jelek szerint egyáltalán nem megy. Fel kell ismernünk végre, hogy here életmódúakkal ezt nem tudjuk megcselekedni.
Soltész az interjúban jól felépített üzletnek, tudatos betelepítésnek, Európa megszállásának nevezte a tömeges vándorlást. Hozzátette, hogy „a jelenlegi helyzet nem menekültkérdés, hanem népvándorlás, aminek súlyos következményei lesznek nemcsak Európára, hanem az egész világra nézve. Ebbe gazdaságilag még egy nagyhatalom is belerokkanhat”. Éppen ezért „szükség lenne arra, hogy ne csak Magyarország és néhány másik tagállam, hanem az egész EU közösen, hatékonyan és gyorsan lépjen fel a helyzet rendezése érdekében”.
Azonban, amint maga is elismerte, „ennek nyomait sem látni a brüsszeli bürokratikus gépezetben, ezért is fontos átmeneti jelleggel a határzár”. Végső konklúziója pedig az volt, hogy „Európa iszlamizálódik, ám az iszlámot mint vallást nem szabad bántani, azt azonban látni kell, hogy az európai kultúra a zsidó-keresztény kultúrkörre épül”. Ez így persze sántít. Nem „zsidó-keresztény”, hanem keresztény kultúrkörre. De ami az iszlámot illeti, itt sem stimmel teljesen a fogalmazás. Az iszlám nem vallásilag, politikailag térít. Világát pedig senki nem bántja, az övé viszont annál inkább másokét, mindenekelőtt a keresztényekét.
Arról azonban nem szólt az államtitkár, hogy a jelenlegi európai népvándorlásba való belerokkanás lehetősége ellen neki és kormányának milyen hosszabb távú stratégiái vannak? Márpedig vitathatatlan ugyebár, hogy ezek kidolgozásán, elfogadtatásán és érvényesíttetésén múlik mindenekelőtt megmaradásunk biztosítása.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
