Nagy utat tett meg a Néphazugság: mára eljutott oda, összes vele akolbeli szennyorgánumával együtt, hogy teljes mellszélességgel védi a minapi magamutogató deviánsparádét. Sőt ez nem elég: vágyálma, hogy legyen ilyen vidéken is.
Az orgánum ügyeletes tollforgatója, Czene Gábor a mai lapszámban ezt írta:
„Karneváli volt a hangulat. A hatalmas tömeg szivárványszínű zászlókat lengetett, luftballonokat eregetett, táncolt, szórakozott, jól érezte magát. És minél többen érzik jól magukat egy országban anélkül, hogy ártanának másoknak, annál jobb élni abban az országban. Az viszont már a pszichés aberráció minősített esete, ha valaki képtelen elviselni a vidáman vonuló emberek látványát, és ahelyett, hogy beszállna a forgatagba, inkább a távoli fémkordon meg rendőrsorfal mögül, vértolulásos arccal üvöltözik ostobaságokat. Részvétünk.”
Szóval odáig jutottunk, hogy akik tiltakozni mertek az elkorcsosultak magamutogatása ellen, ostobáknak minősülnek ebben a szerkesztőségben. Anélkül, hogy egyetlen másodpercig is védeném a hazai balos tábor vezető orgánumát, azért azt meg kell hagyni, hogy történetének mélypontjára talán éppen most süllyedt. Ehhez képest a benne az elmúlt fél évszázadban megjelent reakciózások, nyilasozások, nácizások és egyebek jelentőségben eltörpülnek. Ebből volt persze mindig annyi, mint ahány poloska a falban, de arra, hogy a nemi devianciákat védje, tudtommal nem volt még precedens bármennyire is zavaros történetében.
Most viszont van, mutatva azt a rendszertani alapigazságot, amit mindenekelőtt a dominóelv tükröz. Elég épphogy megpöckölni a fáradtságosan felépített dominósort, hogy elemei egymásra dőlve menthetetlenül összeboruljanak. Hajszálpontosan ezt mutatja a baloldal igazi mivolta. Előbb-utóbb eljut minden emberi érték, valamennyi íratlan norma teljes tagadásához, sőt mi több, tagadtatásához is, aminek kézzelfogható jeleként képviselői a legkisebb szemrebbenés nélkül képesek kijelenteni, hogy a deviánsparádéval nem ártottak másoknak, s ami pedig aztán már mindennek a teteje, hogy inkább álljanak be mások is az ő soraikba.
No de, leküzdve közben, már amennyire lehet persze, a hányingert, olvassuk csak tovább a lelkendező szösszenetet!
»„Mindenki egyenlő!” – skandálták a Lánchídon vonulva. Egyetlen dolog viszont teljesen hiányzott: a gyűlölet. Még azokat sem gyűlölték, akik gyűlölik a „buzikat”. Egy fiatal férfi viccelődve üzent a pólóján annak a Jobbiknak, amelynek alelnöke szerint a „homoszexuális lobbi” a legerősebb a világon, méghozzá azért, mert a melegeknek nincsenek gyerekeik, így sok szabadidejük és pénzük marad. A pólóra ez volt írva: „Több tiszteletet a meleglobbinak”«
De édes! „Mindenki egyenlő!” Ha ez így van, miért, hogy az ellentüntetők kirekesztettek? Őket nem gyűlölik? És mi az, hogy „Több tiszteletet a meleglobbinak”? A tiszteletet, polgári fogalmaink szerint, normális magatartással lehet csak kiérdemelni. Aki erre képtelen, ebből nemhogy többet, semennyit nem érdemel.
Végül lássuk Czene mondókája beszédes befejezését!
»A kormányfő nonstop kirohanásai az éppen ellenségként kiszemelt csoportok ellen, a főpolgármester vagy a tudvalevőleg „nem buzeráns” józsefvárosi polgármester homofób fröccsenései időnként bennünket is elbizonytalanítanak. Pedig nem kellene. A Pride megmutatta, hogy Budapest maradt, ami volt: európai, multikulturális, szabadságszerető világváros.
Ennyi azonban nem elég. Molnár Adrienn, a rendezvény utolsó szónoka, a PeMeL – Pécsi LMBTQ Közösség képviselője azt kérte vidéki sorstársaitól, hogy legyenek aktívak, csatlakozzanak bátran. Ha sokan lesznek, akik vállalják a kockázatot, és teljesítik a kérést, akkor egyszer talán Magyarország valamely másik városában is tartanak felvonulást. Fogadni nem mernénk rá, csak reménykedünk, hogy ez a nap még a mi életünkben eljön.«
Mi pedig abban reménykedünk, sőt mi több, fogadni mernénk rá, hogy az effajta deviánsvédelemmel maga a baloldal az utolsó szeget veri rá a saját koporsójára. Élt, meghalt, de – nem támad fel.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info