Nem, igazán nem kell ahhoz futurológusnak lenni, hogy megsejtsük, milyen katasztrofális következményekkel járna, ha Afrika átköltözne Európába, ha tovább folytatódna az európai fehér népességtől oly idegen bevándorlók tömeges letelepedése kontinensünkön. Ha valamikor, hát ilyenkor mutatja ki foga fehérét a baloldal, ilyenkor derül csak ki igazán, hogy mennyire nem beszélhetünk „baloldali értékekről”.
Olyanok papolnak ugyanis folyton befogadásról, akik folyton kirekesztenek. Akiknek semmi sem szent a magyarság történelméből. Akik jó negyedszázada azzal ütik el idejüket a szerkesztőségekben, hogy naponta megkérdőjeleznek lassan már mindent, ami ezer éve érték nekünk. Akik imamalomszerűen az eszmék szabad áramlásáról beszélnek, de ha valaki mondjuk egy Gömbös Gyulát igaz hazafinak mondja, vagy a Székely Hadosztály és a Rongyos Gárda honmentő harcait szeretné végre a mai tananyagban látni, azonnal megkapja ugyebár a megszokott jelzőket. És nemcsak azt, hogy az illető antiszemita, hanem már egyenesen azt is, hogy xenofób. Embergyűlölő. Sőt hogy „keresztényietlen”.
Ilyenkor a néhai elvtársak és csemetéik előszeretettel állnak elő kiragadott bibliai idézetekkel, azt igazolandó, hogy aki nem hajlandó történetesen a fekáliabűzű bevándorlókat etetni-itatni s elszállásolni, az a jóságos Jézust, a humanizmus apostolát tagadja meg, s válik gyűlölködővé, szívtelenné. (Leginkább Jézus e mondatát idézik: „Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem.” (Mt 25, 35)) Csakhogy azok beszélnek most befogadásról, akik 2004-ben az elszakított országrészek magyarságát megtagadták? Akik számára a pozsonyi magyar szlovák, a munkácsi ukrán, a nagybányai román és a szabadkai szerb. Akik szerint nekik semmilyen beleszólásuk nem lehet belügyeinkbe, mert ők a trianoni határokon kívül rekedtek, tehát nem tartoznak hozzánk.
E szemléletre a legfrissebb példák egyike a Néphazugság tegnapi idevágó cikke (Rab László: Attól, hogy Magyarország kormánya szívtelen, mi még nem vagyunk azok). Eszerint az emberek „gondolkodás nélkül mozdulnak”, s ott nyúlnak a bevándorlók hóna alá, ahol csak tudnak, szemben a szívtelen a kormánnyal, amelynek velük kapcsolatos politikája azonban nem marad majd következmények nélkül:
„Meglesz a böjtje amúgy ennek a politikának: még nekünk is mondhatják pattogós egyszerűséggel, ha bajba jutunk, hogy húzzunk haza oda, ahonnan voltunk szívesek elmenekülni. Azt, hogy az orbáni politika gyűlölethangjai meggyökeresedjenek, értelemmel és érzelmekkel kell megakadályozni. Szerencsére vannak még jóérzésű emberek mifelénk. Nem mindenki gondolja úgy, hogy a bevándorlókat akár már a szaguk miatt is vissza kell fordítani. Kétségtelen, kevés fürdő akadt az útjukba, míg idáig elvergődtek.”
Öleljünk keblünkre mindenkit, aki nem él, hanem visszaél a menekültstátusszal? Még csak szóvá se tegyük ugyanakkor, minő elemi jogfosztások sorozatában van része a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyarságnak? Nem, ha valahol, akkor hát itt mutatkozik meg, mennyire nincsenek baloldali értékek. Mert általában mit is szoktak azoknak tekinteni? Az elesetteken, bajbajutottakon való könyörületet, az alamizsnálkodást, a munkahelyteremtést, sőt magát a szociális érzékenységet.
Nos, ilyenkor mondom, hogy ácsi! Aki bármelyik balos mozgalomra vagy kormányra szemellenző nélkül tekint, rögvest észreveheti, hogy mindebből az égvilágon semmi sem jellemző rájuk. Mindig azok mellé állnak, akik nemtelen politikájukat segítik, noha egy idő után őket is éppen úgy eldobják, mint ahogy az üres kólás dobozt. Nekik csak addig kellenek a bevándorlók, amíg gyengíthetik velük a magyarságot.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info